Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A Vígszínházban töltött évek után a szabadúszó színésznő színpadi és filmes munkáiban is ezer fokon ég -írja a Nők Lapja. Dudits Emese kérdezte a színésznőt. Lapszemle.

A teljes riport a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2023.03.22 – 82. oldal

A belső robbanás témakörében egy színházi élményét mesélte el a színésznő:
„A Pesti Színházban próbáltuk Molnár Ferenc Az ibolya című darabját. Én frissen végzett színészként Ilonka szerepét kaptam meg, és jól megszenvedtem vele. Nehezen tanultam meg a szöveget, nagyon pontosan akartam eljátszani, valahogy nem értettem, mi a feladat. És akkor az egyik próbán úgy gondoltam, „na jó, most csinálok valamit, ami belülről fakad”. Odajöttek, és azt mondták: „Ez az! Ez Ilonka!” Utána persze még meg kellett fejtenem, mit is csináltam, hogy ismét elő tudjak hívni magamból valami hasonlót. Számomra ez az igazán izgalmas siker, amikor valami robban bennem, és érzem, hogy de jó, ez most megvan!”

A villáminterjúban fontos mondatokról is szó esett:
„Anyukámtól kaptam egy Szabó Magda-idézetet főiskolás koromban, ami aztán minden költözésemet túlélte, és mindig ki volt rakva a hűtőmre, még ha közben el is rongyolódott a papírja. „Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz. (…) Adj időt az időnek, gyöngyszálam, és csak sírj, ha úgy érzed, könnyíti a bánatot, mert fogsz még nevetni sokszor.” Ezek a mondatok nekem mindig, minden élethelyzetben segítettek. Egy másik, pontos és fontos mondatot is őrzök, ami tökéletesen magában foglalja azt, amit a színházcsinálásról gondolok. Szilágyi Csenge kolléganőm, barátnőm szerintem nem is tud arról, hogy milyen sokat jelent nekem néhány szava. Az egyik előadásom után azt mondta: „Úgy játszottál, hogy éreztem, amit te érzel a színpadon.””

Bata Éva azt is elárulta, nagy García Márquez-rajongó: „Szeretem a világát és az élethez való hozzáállását. A szerelemről és más démonokról című regénye az egyik kedvencem. Amikor olvastam, annyira fájt a történet, és közben annyira gyönyörűségesnek találtam, hogy arra gondoltam, de jó lenne valami ilyesmit csinálni a színházban, ilyen hatással lenni az emberekre: hogy a közönség azt érezze, zokogna, de közben eufória járja át. Félig varázs, félig valóság: álmom a mágikus realista színház, emberi eszközökkel.”

A teljes riport a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2023.03.22 – 82. oldal