Fiatal, sikeres és sokat foglalkoztatott komponista, aki szívesen áthidalná a generációk és a zenei műfajok közötti szakadékokat. A komolyzenei munkák mellett olyan slágereket is jegyez, mint például Rácz Gergő Mostantól című száma. Bella Mátét kérdezte a Magyar Narancs.

A Magyar Narancs interjújából:

Egy régebbi beszélgetésben azt mondta, hogy „zeneszerzőből hiány van”. Erről szólvamost úgy vélekedett: “Képzett zeneszerzőből van hiány. Régebben a zeneszerzéshez sokat kellett tanulni, tudni kellett kottát olvasni és játszani valamilyen hangszeren. Ma már ez nem feltétlenül szükséges az applikációs és szoftveres komponálás előtörése miatt, ahol kis befektetéssel nagyon gyorsan létrejön egy használható eredmény. Az alkalmazott zeneszerzés szakot azért hoztuk létre pár évvel ezelőtt a Zeneakadémián, hogy a színházi és filmprodukciókban megfelelő ismeretekkel rendelkező zeneszerzők tudjanak részt venni. A könnyűzeneszerzést pedig ma nem is lehet intézményes keretek közt tanulni”.

A kérdésre, milyen műfajokban komponál, elmondta: “A klasszikus kortárs zene a szakterületem, abban vagyok a legtájékozottabb. Komponáltam operát, kórusműveket, ensemble-kompozíciókat, van néhány zenekari darabom és kamarazeném is. Sokáig dolgoztam színházban, az Alföldi-féle Nemzetiben, a Vígszínházban, a Bábszínházban, írtam filmzenét, valamint néhány popdalt. (…) A kortárs klasszikus az, amiben a leginkább meg tudok nyilvánulni. (…) Lassan kizárólag felkérésre írok. 
(…) Nem is a felkérés a lényeg, hanem az abban rejlő lehetőségek kihasználása. Ha a megrendelés – bármilyen okból – nem találkozik a belső motivációmmal, nem vállalom” – árulta el Bella Máté.

A zeneszerző tanárként is dolgozik a Zeneakadémián: „Először óriási kihívás volt, hogy egy csoportnak hogyan tegyem érdekessé, élményszerűvé az adott témát, mondjuk, Palestrina vokális ellenpont stílusát. Az évek során fokozatosan kerültem át a zeneszerzés főszakos hallgatókhoz, ahol lényegében minden hallgató egy-egy külön világ, és az a feladat, hogy ezt a világot minél jobban kibontsuk. A növendéket sosem szabad valamilyen ösvényre kényszeríteni, hanem meg kell látni benne, hogy mi az ő útja. (…) Miért írunk zenét, kinek írunk zenét és hogyan írunk zenét. Leginkább a harmadik kérdésre tanítjuk a választ. Tehetséget nem lehet tanítani, technikát igen.”

“Szerintem azok a művek működnek jól, amelyeknél a közönség pontosan érti, hogy az A pontból hogyan jutunk el a B pontba. Ha nincs vezetve a figyelem, akkor elvesztik az érdeklődésüket. Ez teljesen normális. Az igazán jó darabok megtanítják hallgatni önmagukat” – fejtette ki a művész.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.