Shakespeare klasszikusa Székely Kriszta rendezésében látható a Katona József Színházban. Főbb szerepekben: Bányai Kelemen Barna, Kovács Lehel és Rujder Vivien.

Ajánló a darab elé:

„Nem az vagyok, aki vagyok” – mondja Jago, egy százados, aki ezredes akar lenni. Mindenkire féltékeny, mindenkinek hazudik. Tisztában van az emberek manipulálhatóságával, azzal, hogy a „valóság” nem egyértelmű, minden tálalás kérdése.

Biztos érzékkel kitapintja a meglévő repedéseket szerelmesek, barátok, szövetségesek között, és hazugsággal szakadékká mélyíti. Szétválasztja a világot. Bizonytalanságra, félelemre és előítéletre épít, megoszt és uralkodik.

Othello hisz az „őszinte” Jagónak, mert Jago bravúrosan alakítja az őszintét. Az Othello tényeken túli világában Desdemonára rámondják, hogy házasságtörő, és ezt újdonsült férje el is hiszi, mert a látszat ellene szól. A hazugság felnagyítja a dolgok rosszabbik oldalát, és pillanatok alatt szétesik minden.

Hol hazugság van, ott hazugság van, az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves, az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az ott van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban, dohányod zamatába, ruháid anyagába, beivódik, evődik velődig, eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, ha magadban beszélgetsz, ő, a hazugság kérdez.

Alkotók a darabról:

„A katonaság, az együvé tartozás ereje, a férfiasság, a férfi- és a katonai becsület tartja össze ezt a közeget. Ide kerül be Othello, aki ezeket az értékeket osztja, ennek a közegnek meg akar felelni, és arra vágyik, hogy ez a közeg befogadja, de négersége miatt csak részben lehet tagja. Bár Jago a háta mögött legtöbbször négerezi – a szemében othellózza vagy tábornokozza, ahogy épp az érdekei kívánják –, de a négerség csak egy plecsni, ami a mi előadásunkban nem a bőrszínt, hanem az idegenséget, a kívülállást, a másfajta kultúrát jelenti” – nyilatkozta Bányai Kelemen Barna.

„Nem véletlenül hívnak valamit klasszikusnak: azért, mert pontos emberismerettel, jól megírt történetről van szó. Ha ilyen az alapanyag, könnyű kikerülni bármiféle csapdát, az Othellónál például azt, hogy rájátsszunk a Black Lives Matter aktualitására, mert jóval többről van szó, mint egy négerről, aki megőrül. Egyáltalán, jóval többről van szó, mint a négerségről. A kortárs magyar darabok hiányáról pedig annyit, hogy a Katonában évente bemutatunk új kortárs magyar darabot, ezért nem pontosan értem ezt a vizsgálatot” – fogalmazott a Papageno-nakKovács Lehel.

Szereplők: Bányai Kelemen Barna, Rujder Vivien, Kovács Lehel, Borbély Alexandra, Takátsy Péter, Vizi Dávid, Vajdai Vilmos, Elek Ferenc, Lengyel Benjámin e.h., Berényi Nóra e.h.

Rendezte: Székely Kriszta

Forrás: Katona József Színház, Papageno