Sokoldalú művész. Kellemes, lágy hangját órákon át lehetne hallgatni. Bencze Ilonát kérdezte a Meglepetés. Lapszemle.

Forrás: Meglepetés 2023.10.24 – 10,11. oldal

A 76 éves színművésznőtől tanulni lehetne a nőiességet, az ápoltságot és az eleganciát. „Pedig paraszti és munkás felmenőim vannak. Vidéken nőttem fel. Édesapám a vasútnál dolgozott, édesanyám háztartásbeli volt, öt gyerekről gondoskodott. Az anyai nagyszüleim földet béreltek, nagyapám szőlőgondozást is vállalt. A közgazdasági technikum után én is egy zákánytelepi aszalóüzemben voltam három műszakban segédmunkás. A színművészetin azonban, ahogy rám adták a középkori jelmezt, rögtön viselni tudtam. A kisebbik húgommal gyakran mondjuk, amint belépünk egy gyönyörű korabeli kastélyba, mindketten otthon érezzük magunkat benne. Hogyan lehetséges ez? Talán az előző életünk valamelyikében ilyen körülmények között éltünk?” – veti fel Bencze llona, aki azt mondja, szereti maga körül a szépet, a rendezettséget, de a külső számára nem központi kérdés, csak egy adottság.

A színésznő jelenleg a Madáchban és a Turay Ida Színházban játszik. Korábban rendezett, két könyvet írt, és játékmester is volt, ami annyit tesz, hogy betanította a második, harmadik szereposztásnak mindazt, amit a rendező maga prezentált az első szereposztásnak. „Ez utóbbi munkából már egyre kevesebbet vállalok, nagyon belefáradtam. Most csak annyit dolgozom, amennyi számomra megfelelő. Nem akarok minden este színpadon lenni, megvolt az az időszak is fiatalabb koromban. Például a Macskák című musicalt három évtizeden át, folyamatosan játszottam. Nekem megadatott, hogy olyan legendákkal dolgoztam együtt, mint például Tolnay Klári, Psota Irén, Márkus László, Haumann Péter… A közös munka során ők csak erősítettek engem. Nagy becsben tartom az együtt töltött időt, az emlékeinket. Mindig tiszteltem az idős embereket. Nagyon szimpatikus az a társadalom, amelyik azt mondja, az első tányér leves a család legidősebb tagját illeti. Fontos megbecsülni az elődeinket” – vallja a színésznő.

Ilona csapatjátékos és közösségi ember. Érdekelné az egykori színművészetis osztálytársainak sorsa. „Nagyon összetartó csapat voltunk, de szétszóródtunk. Nyolcan kaptunk diplomát 1972-ben. Hárman sajnos már nincsenek közöttünk, Nagy Gábor kivételével a többiekről pedig nem tudok semmit. Jó lenne újra találkozni!” – árulta el a színésznő a Megleoetésnek.

Forrás: Meglepetés 2023.10.24 – 10,11. oldal