Bérczes László Jászai-díjas rendező-dramaturgot, az Ördögkatlan Fesztivál alapítóját kérdezte Kötőszavak – beszélgetés önmagammal című, tavaly megjelent kötete kapcsán a Fidelio. Sok korábbi beszélgetőkönyvével ellentétben ez alkalommal saját magáról írt az alkotó.

„Nekem fontos, hogy a lehető legőszintébb legyek. Már nincs időm arra, hogy körbe-körbe körözzek. A könyvben is őszinteségre törekedtem, de közben rengeteg embert „fölhasználok” benne, amikor – többnyire találkozásokon keresztül – az életem idézem meg” – meséli Bérczes László, aki arról is ír a könyvben, hogy sok olyan fontos eseményen jelen volt, ami akár fordíthatott is volna a színházi szakmában feszülő ellentéteken. És mindig ott volt benne a remény, hogy ehhez hozzájárulhat

„Ez nem tudatos. Azért csinálom, mert nem tudok máshogy létezni. Minden kompromisszum folyamatos vállalásával együtt, a szabadságom megőrzésének tekintem. X mondta már sokszor, hogy miért nem állsz be mögém. Nem tudok beállni, mert hol egyetértek, hol nem. Ezért aztán megbízhatatlannak bélyegeztek. (…) A lebutított világ egyes egységeinek vezetője önmaga köré olyan társakat keres, akik nem a kételyt és a bizonytalanságot ébresztik fel benne, hanem megerősítik abban, amit képvisel, és ez a lebutított világ jelenlegi életünket a háborúra fordítja le. Most háború van, úgymond, Kelet és Nyugat, globalisták és patrióták, balosok és jobbosok között. Akármilyen problémakört, szembenállást hordozó szópárokat hozunk, mind ott végződnek, hogy ezek háborúban vannak egymással, és nem fér bele, hogy itt most kételyeket ébresszünk.

Márpedig én teli vagyok kétellyel.”

Szeptember 28-án mutatják be Kaposváron Jon Fosse Őszi álom című darabját, ami az egyik leggyönyörűbb, legnehezebb színpadi szöveg, amivel valaha találkozott a rendező. Erről szólva kifejtette:
„Vágyam volt ezt még színpadra állítani, és össze is állt a csapat. Mészáros Sárával szerettem volna újra együtt dolgozni, és egy vendéget is tudtunk hívni az Anya szerepére, Udvaros Dorottyát, de játszik még az előadásban Fándly Csaba, Serf Egyed és Nyári Szilvia. (…)

Sokféle színházat szeretek, és a „láthatatlan” színház nagyon közel áll hozzám. Ahol a szereplők közel vannak, és alig látható történések zajlanak bennük. (…) Fosse legfőbb témája az idő, és folyton a halálról ír. Másik kedvenc szerzőm, Karl Ove Knausgård nagyon szépen ír Fosséről: „bár szövegei gyakran a halált és a lét valamiféle minimumát közelítik meg, sosem a kiábrándultság vagy a mizantrópia felől teszik ezt. Fossénál a sötétség fénylik és mindig reményteli.” Látod, beszélgetünk már egy ideje, és igazán értékelhető ez a két-három mondat, amit Knausgård írt Fosséről. Mindenesetre szeretném, ha ez beleívódna az előadásba, mert

az élet gyönyörűség és fényesség.”