Minden generációnak megvannak a saját kihívásai -a Katona József Színház Extázis című darabja is erre próbál rámutatni. Az egyik főszereplővel, Béres Bencével is ilyesmire jutott Karácsony Nikolett, aki saját oldalán kérdezte a színművészt.

Szerepéről, Ábelről szólva Béres Bence kifejtette:

„Ő egy erdélyi családból származó, középosztálybeli fiú, több egyetemi diplomával. 29 éves, Budapesten él a húgával és az egyik legjobb barátjával. A szövegkönyv több improvizáció alapján épült fel. Varga Zsófia dramaturg és Tarnóczi Jakab rendező megadtak néhány támpontot, és azok alapján közösen építettük fel a karaktereket. Ennek a típusú improvizációnak az az egyik sajátossága, hogy magadra formálod a szerepet, abból dolgozol, amid van. Minden szereplőnél felismerjük, hogy mi az, ami ő, mi az, ami nem. A saját személyiségeden belül keresheted meg a karaktered szeleteit. Ennek ez a szépsége és a nehézsége is. Mint a Magányos emberekben, ami szintén hasonló improvizáción alapszik. Barna, akit játszom, a személyiségem egyik rétegében ott van, de alapvetően távol áll tőlem.”

Arról is beszélt, hogy nem látok rá jobban a generációja problémáira, mint a darab előtt: „Pontosabban rálátok, de a megoldókulcs változatlanul nincs nálam. Nehéz bármilyen tanácsot adni, mi leginkább felmutatjuk ezeket a problémákat vagy dilemmákat. De ha lenne rá megoldás, talán Zsófi vagy Jakab beleírta volna a történetbe. Ettől függetlenül, ha személyes oldalról nézem, a legegyszerűbb dolgokban találom meg a boldogságot. A családomban, a kapcsolatomban, a barátaimban, kimenni a természetbe, elmenni lovagolni vagy enni valami finomat. Az egyszerű dolgok adnak megnyugvást, még ha közhelyesen hangzik is.”

Azt is hozzátette: „Maximalistának és alázatosnak gondolom magamat a szakmám iránt, de amennyire labilis a világ, Magyarországon a kulturális élet, nem ahhoz szeretném kötni a boldogságomat, hogy 50 évesen itt meg itt, 60 évesen meg itt szeretnék szakmailag tartani. Nem ilyen dolgokban keresem az elégedettséget.”