Bodó Viktor színész-rendező, az SZFE egykori tanára közösségi oldalán fogalmazta meg gondolatait az elmúlt 71 nappal kapcsolatban.

Tisztelt vagy Kedves?
ejh behogy

Inkább csak egyszerűen: Hé te!
Magyar színházi és filmes szakma!

Láttátok ezt? Láttátok mi történt velünk? Felfogtuk a jelentőségét mindannak, ami történt körülöttünk és velünk az elmúlt években és leginkább az elmúlt 71 napban?

Egy maroknyi egyetemista leckét adott alázatból, szellemességből, összetartásból, szervezettségből, önzetlenségből, jómodorból. Megmutatták hogy amúgy még van remény.

Minél nagyobbat rúgtak az szfe-be, ők annál békésebben és szelídebben reagáltak. Soha semmilyen vállalhatatlan gesztust nem tettek. Óriási a nyomás a mai napig a hallgatókon. Belegondoltatok mekkora nyomás ez?
Nekik volt a legnagyobb veszíteni valójuk és beáldozták.

Mindent egy lapra. Azután jöttek a rohadt nehéz hétköznapok és az ezzel járó praktikus teendők egy olyan helyzetben, amire senkinek nem volt kész forgatókönyve.

Csak néhány hírt lehetett hallani hogy éppen milyen éjszakai fórum zajlik, hogy mire van szükség. Elképzelni sem lehet milyen nehéz helyzetekkel kellett küzdeni. Nap nap után.

A tehetség és a szellemesség és olyan elementáris erejű összefogás és kitartás amelyhez foghatót nem igen láthatunk az országban, ahol a szemünk láttára sorba dől be minden.

Tarol a sötétség.
Ahol nincs következménye szinte semminek.
Nincsen tanulság sem nagyon.
A közöny az apátia a félelem az önös érdekek a gyávaság a mohóság a tájékozatlanság az előítéletek. 
Ezek lettek a legfőbb motivációk idekint. 

Az Szfe hallgatói megszégyenítő módon leleplezték ezzel az ellenállással, hogy hol is tartunk tulajdonképpen. Milyen rettenetes rossz állapotban van ez a szakma.

Meg az egész ország. Nem is olyan görbe tükör.
Mi meg Ti meg ahelyett, hogy gondolkodtunk volna a megoldáson arra jutottunk hogy Mi meg TI. 

Ennyit tudunk felmutatni. Felnőtt meglett emberek hada.

Hagyjuk, hogy ez legyen…sőt… részesei vagyunk és működtetjük miközben igyekszünk azt hazudni hogy jobbak vagyunk a másiknál. Milyen kár, hogy kamu ez egész. Nincs nyertes. Mert ez nem is verseny. Akkor mi volt ez eddig? Milyen színvonalú megszólalások, nyilatkozatok voltak? Mit tudtunk mi felmutatni? Hogyan támogattuk őket? Mit tettünk mi?De komolyan! 

Mit nyertünk ezen ez egészen?
Mit tanultunk eddig mindebből?
Miközben milliárdok és milliárdok szállnak el a semmibe vadászkiállítástól kezdve Déryné programon át a Nemzetünk Színházának ( roppant gazdaságos ) felújítására, vagy akármilyen ilyenolyan fideszkdnp-s vagy annak strómanjarokona bulira.

Felfoghatatlan ami itt történik.
De attól még történik.
Minden nap történik és egyre cifrább a tánc.
Nem vagyok büszke rád magyar színházi szakma.
Ha érdekel szerény véleményem.

De persze miért is érdekelne, hiszen olyan jól meg vagy te abban a szarban amiben nyakig ülsz, de amit te főztél magadnak. 
Fenékig.

Szégyen, hogy mi meg ti nemhogy összefogni, de még szót érteni sem tudtunk semmiben. Megbocsájthatatlan.

Tisztelgek az SZFE polgárai előtt.
Szép volt Hallgatók! Szép volt tanárok!
Ami ez alatt kint az épületen kívül történt az pedig …. szégyen.

71. nap

Bodó Viktor