Bodolay Géza, az SZFE újonnan kinevezett színházművészeti intézetvezetője az Origónak elmondta, a modellváltás körül kialakult hangzavarban kevesen beszélnek a reformok szükségességéről, amiben sok jelenlegi tanár is egyetért.

“1949 óta a „főiskola” volt a magyar színházi élet és kultúra központi hatalmi centruma. Hetven éven át. Igen ritkán többirányú résztvevőkkel és érdekekkel. Ám nagyon gondosan kizártak többeket: lázadókat, másképp gondolkodókat. A sor hosszan folytatható” – vélekedett Bodolay Géza, aki szerint mindent érdemes reformálni, újraalakítani olykor, ezt az eddigi kollégák is jól tudják, jelentős részük nem csak így gondolja, de meg is írta, el is mondta számos alkalommal. 

M. Tóth Géza korábbi rektor annak idején hangsúlyozta, hogy nyitott szakmai párbeszéd mentén szeretné szervezni az egyetemet. A kérdésre, hogy látja, az ő ideje alatt volt-e lehetősége azoknak a vitáknak a tisztázására, amelyek most felmerültek, azt felelte: “A lehetőség mindig adott, a szándék ugyanakkor nem mindig elegendő. Úgy tűnik: a vágyott „párbeszéd” kezdeményezése mintha elmaradt volna.”

Arról, hogy mennyiben szól majd bele az osztályvezető tanárok kiválasztásába és hogy kikkel dolgozna szívesen, úgy nyilatkozott: “Ki másnak kéne beleszólnia? Biztos lesz olyan helyzet, ami magát oldja meg, és nyilván lesz olyan is, ahol bele vagy hozzá kell szólnom. Mindenkivel dolgoznék, aki nem ásatag és nem doktrinér. Hogy a dogmáit honnan ásta elő valójában: pár évtizeddel vagy száz évvel korábbról: az szinte mindegy. A szabad függetlenséget – a jelenlegi látszat ellenére – mindennél fontosabbnak gondolom.”

Bodolay nem tart attól, hogy a szakma egy része, azzal, hogy elvállalta a kinevezést, kirekeszti: “Nem gondolom, hogy a ki- és berekesztők különösebben számítanának. Akik ismerik valamelyest a Színház történetét: pontosan tudják, hogy ez a játszma is folyamatosan zajlott minden korban. (…) A történelem arra tanít, hogy gyakran nem tudható: mikor milyen folyamatok érnek utol bennünket hullámzó életünkben. A Színház ettől függetlenül: szép kaland.”

A teljes interjú itt érhető el.