Rost Andrea, Kossuth-, Prima Primissima- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes a közösségi oldalán jelentette be, hogy azonnali hatállyal otthagyta az Operaházat. „Némi mérlegelés után, fájó szívvel hoztam meg ezt a számomra oly nehéz döntést” – írta, majd hozzátette: a közeljövőben támogató környezetre vágyik. A Blikk megkereste az operaénekesnőt, aki elárulta, jó ideje nem tudott érdemben egyeztetni a szerepeivel kapcsolatban Ókovács Szilveszterrel. Mindez azután történt, hogy Ókovács kirúgta Kesselyák Gergely karmestert. Rost Andrea példáját ifj. Harangozó Gyula koreográfus is követte. A történtekre reagált közösségi oldalán Bodor Johanna táncművész, koreográfus is. Az alábbiakban az ő sorait közöljük.

„Tiszteletem, Rost Andrea!

Továbbá azt gondolom , most ez nem az a történet, ahol pár napig tartó haragról van szó. Magyarország Operaházának történetében ez nagyon kínos fejezet – többek között azért is, mert a cselekedet pontosan tükrözi a mentalitást. A vezető mentalitásával és annak összetevőivel foglalkozni kell, mert azok fogják meghatározni az intézmény jövőjét.

Ezért komoly felelősség vezetőt kinevezni és megbízni a vezetéssel. A cselekedet tényszerűen nyomot hagy – következményei lesznek. Ez egyszerű képlet. A következménynek lesznek áldozatai – Rost Andrea ezzel szemben hős az én szememben.

Megjegyzem: a cselekedet- a duma viharban és gondolkodás szmogban : egyértelmű és kristálytiszta ténnyé válik. Gerince van, lesz és csillog.A cselekedetben hiszek, abban, ami szakmai értéket, ez esetben komolyan vehető művészi gondolkodást, elvi kiállást, nemes ügy szolgálatát, példamutatást jelent. Minden más: csak üres duma.Itt pedig – kiállás történik olyan jelenség ellen, ami egyértelműen romboló hatással bír és kiállást jelent a sokkal fontosabb értékek mellett- amikre a gondolkodás teremtett szmogjában is emlékezni kell.

Tisztázni szeretném: az életünket nem a politikai irányzatok határozzák meg – ezt csak a politika akarja elérni. Nem azért születünk a világra, hogy ennek a célnak éljünk. Tévedés. A politikai csaholás pedig egy idő után sokakat szellemi térdelesre kényszerít. A politika elfelejtett alázatos lenni. A politika abba is bele akar szólni- ami nem dolga. És mindaddig, amíg ez így lesz- annyiszor születik anomália. A politika tudna biztonságot, józanságot, örömöt okozni. Ha jó a gazdákhoz kerül. Ugyanennyi erővel lehetne sokkal hasznosabb.

A hétköznapi hiúságnak , a politika rossz értelemben vett manipulációjának és a személyeskedésnek nem lehet ekkora teret adni: mert rosszak a következmények és ártalmasak. Nem vagyok és nem leszek egyik politikai párt híve sem. Soha.

Olyan embereknek vagyok híve, akik így tudnak cselekedni, mint Rost Andrea. És olyan embereket tudok tisztelni, akik például a Freeszfe történetet végig csináltak – csinálják. Ez nem hatalmi harc kategória- nem ehhez a fejezethez tartozik, nem olcsó értékek szkanderja. Itt alapvető – elvekről van szó.

Nem “csak” arról szól, hogy kinek van igaza – ez devalválná a sokkal magasabb – klasszikus értékkel bíró szempontokat. Miszerint mindenkinek joga van egy jól koordinált társadalomban , értéket teremteni , élni, dolgozni , alkotni, tehetséget fejleszteni, felelősen létezni a saját életében – a társadalmon belül : gondolatszabóság intézménye nélkül.

Sajnálom, ami az Operaházban történik. Sajnálom, ami történik. Sajnálom, ami végülis mindannyiunkkal történik” – fogalmaz Bodor Johanna.