„Közönség nélkül nem létezik színház” – mondja Bodrogi Gyula, aki ezért nehezen éli meg, hogy a koronavírus-járvány miatt nem játszhat nézők előtt. Az Inforádió kérdezte.
A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész az InfoRádiónak nyilatkozott.
A kérdésre, hogy van, azt felelte: „Úgy szoktam mondani, hogy átmenetileg jól. Most dolgoztunk, csináltam az Isten ostorából egy felvételt. Ez egy színházi előadás, Vidnyánszky Attila rendezte, és most ezt a filmváltozatot is ő rendezi. (…) Nagyon fontos dolog az életben, hogy az ember tevékeny lehessen.”
Azt is hozzátette: „A színház úgy létezik, ha van színész és van közönség. Ez a kettő együtt játszik egy-egy előadást. Nagyon szeretem a közönséget, nagyon szeretem a kollégákat. Tehát nekem az az életelemem, ha a színházi előadásra készülünk. Ez valahogy már átvette az első helyet az életemben.”
Ez a szakma nagy energiabefektetéssel is jár, szövegtanulás, próbák, éjszakázás. Arról szólva, hogy bírja mindezt, elárulta: „Ezt nagyon szeretem. Ha végiggondolom ezt a hatvanvalahány évet, nekem még nem volt soha fárasztó játszani. Nem emlékszem olyan időszakra, hogy azt mondtam volna, hogy jaj, de borzasztó. Szeretem csinálni, szeretek bemenni a színházba, még nézőnek is. (…) Ahogy mondják, lehet élni színház nélkül, de minek?”
Arról is faggatták, mit gondol, mitől működik igazán egy színpadi mű vagy egy film: „Na, ez például egy csoda, mert valahol a színház az emberekben születik. A színház minden emberben benne van. Van, akiben mint nézőben van benne, van, akiben mint színészben van benne, van, akiben mint énekes van, és van, akiben mint kritikus. Az életnek egyik alkotórésze.”