A Mintaapák Szalai Verájaként láthatjuk a televízióban, Botos Éva a való életben a kisfiát; szerepe szerint pedig tucatnyi gyereket nevel, de azt mondja, sohasem alkalmazna velük szemben testi fenyítést, nem úgy, ahogyan anno vele tette egykor egy tanítója. A Telenovella kérdezte.

Az életpályájáról szólva Botos Éva úgy fogalmazott: „Ez szinte nekem rendeltetett. Szinte sorsszerű események tereltek a szakma irányába. Tizennégy évesen úgy kerültem be a gimnáziumba, hogy az osztályfőnököm elfelejtette beírni a jelentkezési lapomra az irodalmi-drámai tagozatot, ennek ellenére mégis felvettek. Ez is azt erősítette bennem, hogy biztosan ez az én utam. A mai napig azt érzem, hogy az önkifejezésre egyetlen más szakma sem adna ekkora teret.”

A pandémiáról és arról szólva, hogy a színház egy időre az online térben tudott tovább élni, úgy fogalmazott: „A színház, bár vannak próbálkozások, szerintem nem igazán az online térbe való műfaj. Az én életemben mégis ez az éltető erő, nekem mindig is a színpad lesz a legfontosabb szakmailag. Rettenetes azt látni, hogy ilyen hosszú időkre be kellett zárni ezeket a helyeket.”

Arról is beszélt, mennyire tud kikapcsolódni egy-egy nehéz nap után: „Én nem bírok pihenni. A legnagyobb ellenségem, amikor van szabadidőm. Ez nekem nem ment soha, csak az aktivitást szeretem. Amikor csupán ülök, és nem csinálok semmit, abba belebolondulok. Az vitathatatlan viszont, hogy amikor rengeteg a munkám huzamosabb ideig, akkor jót tud tenni akár egy hét lazítás is, de maximum annyi. Sajnos vagy szerencsére imádom a hivatásomat. Ebben tudok csak megújulni. Van olyan kollégám, aki a kertészkedésre esküszik, de nekem az energiáim csupán ennek köszönhetően töltődnek fel ismét. A szabadidő nekem szinte pokol.”

14 éves fiáról szólva elárulta, egyelőre nem tudni, merre fog majd orientálódni: „Ezért sajnálom, hogy ilyen rettenetesen kemény a suli, hogy ilyenkor már alig enged teret a játéknak. Annál csodálatosabb dolog szerintem nincs, amikor a gyerek belefeledkezik és elveszíti a valóságérzetét.

A teljes interjú a Telenovella lapjain olvasható.