A Botrányhős című zenés vígjátékban Klem Viktor idézi meg Marlon Brando legendássá vált karakterét, meséli el különleges életét, és teszi mindezt sok humorral, stand–up-szerűen.

Egy parasztfiú meséje ez, aki trágyás csizmában elindult a családi házból, hogy nyers modorával, tehetségével és vonzó karizmájával meghódítsa a Broadwayt és Hollywoodot.

Marilyn Monroe, Robert De Niro, Charlie Chaplin, James Dean, Francis Ford Coppola és J. F. Kennedy is feltűnnek a történetben. A huszadik század egyik legnagyobb filmsztárja, botrányhőse és ikonja lett Brandoból, csillaga örökre Hollywood égboltjának legékesebb helyén ragyog.

„Szeretném, hogy a húszévesek számára ugyanolyan érdekes legyen az előadásunk, mint azoknak, akik rajongóként látták a Brando-filmeket. Az E dalra tanított anyám című memoárból írtam az előadás szövegét, sok segítséget kaptam a dramaturgtól és a rendezőtől is. Az volt a célunk, hogy olyan, alapvetően könnyed szöveg szülessen, ami drámaiságát tekintve is tükrözi Brando életét, karakterét, sztoriját” – nyilatkozta a produkció kapcsán Klem Viktor a Revizornak.

A felvetésre, miszerint érezhető a szövegből, hogy a kibeszélés egyfajta terápia is lehetett Marlon Brando számára, Klem Viktor elmondta:

„Pontosan látszik, hogy a „kimondani azt, amire gondolok” jelenség alapvetően Brando személyiségéhez tartozott. Ebben hasonlítok rá. Hasonló igazságszerető és igazságkereső attitűdből kommunikálok a világgal. Ami a szívemen, az a számon. Én is azt vallom, hogy nem szabad túl sokáig cipelni a sokszor félreértésből adódó fájdalmakat, kínokat, hanem érdemes akkor és ott a végükre járni. Azt is érdemes kimondani, hogy nem akarlak többet látni, mert nem viselkedtél jól velem, vagy azt, hogy szerintem most nincs igazad, én ezt vagy azt nem így látom. Brando vállalta a konfliktusokat, élete nagy részében egyenesen provokálta a környezetét. Magánéletében és szakmailag is folyamatosan próbált azokon a konvencionális határokon túllépni, amiket az elődei vagy a társadalmi norma megrajzolt.”

A színész úgy nyilatkozott: „Az összes tévútját annyira tisztán látja és mégis valahogy emelt fővel képes azt mondani, „thats my life”, ez vagyok én, ezt így csináltam. A tehetség maga a helyzetfelismerő képesség, és aki időben ismeri fel a helyzeteket, az bármilyen szituációban tehetségesen fogja artikulálni azt, ami belőle jön. Brando ilyen volt, emiatt külső szemmel nézve, volt egyfajta könnyed létezés benne. Nyolcszor jelölték Oscarra, kétszer kapta meg, de másodjára át sem vette, mert volt fontosabb üzennivalója. Közben mindennek a legalján apró, elrejtett fájdalmak vannak, amik egymásra épülnek. Brando nagy üzenete az életén keresztül az lehet, hogy a fájdalmakkal és félelmekkel szembenézni sokkal jobb, mint állandóan maszkot viselni és „felülviselkedni” a valós énünket. Biztos, hogy 2022 tavasza óta nem volt olyan nap, amikor Marlon Brando ne jött volna velem sétálni, edzeni, főzni, sörözni, ez egy képzeletbeli összeköltözés, ami az alkotás szépsége számomra.”

Marlon Brando–Robert Lindsey: E dalra tanított anyám című önéletrajza felhasználásával a szövegkönyvet készítette: Klem Viktor

Fordító: Upor László, zeneszerző: Szitha Miklós, rendező-látványtervező: Vecsernyés János