Bozsik Yvette pályája elején egyszerre volt az alternatív, kortárs tánc egyik legnagyobb úttörője, és közben a balettkarban táncolt a Budapesti Operettszínházban.
Aztán néhány évvel később megalapította a Bozsik Yvette Társulatot, hosszú ideig a Katona József Színházban dolgozott, sőt, koreografált a párizsi Operaházban is. Amikor 2012-ben megpályázta és megnyerte a Trafó igazgatását, sok régi kollégája ellene fordult. Bozsik Yvette az őt ért támadások miatt lemondott, 2013-tól pedig rendszeresen dolgozik Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházában.
Több, nagy sikerű előadást rendezett, közben volt művészeti vezető Kaposvárott, az utóbbi időben rendezett a Budapesti Operettszínházban is. Emellett osztályt vezet a Táncművészeti Egyetemen és a Kaposvári Egyetemen is.
Bozsik Yvette koreográfus-rendezővel készített interjút az Origo.
Pályafutásáról és arról szólva, hogy gyerekelőadásoktól kezdve zenés produkciókon át mennyi féle műfajban állta meg a helyét, úgy fogalmazott: „Nincsenek műfaji skrupulusaim. Minden műfajban lehet szépet, jót csinálni és progresszívet is azon a műfajon belül természetesen. Igyekszem mindig a saját érzéseimet és gondolataimat belefogalmazni egy-egy alkotásba. (…) Nem zártam be magam egy dobozba, még akkor sem, hogy ha a pályafutásom úgy kezdődött, hogy egy dobozban táncoltam. (…) Nem gondolom, hogy a műfajok a meghatározóak, sokkal inkább az egyéni hang.”
“2012-ben megpályáztam a Trafót, meg is nyertem, majd vissza is léptem. Akkor elkezdődött egy ámokfutás, persona non grata lettem. Nagyon naiv voltam, nem gondoltam, hogy velem ilyesmi fog történni, mert azok, akik megtámadtak előtte nagyon tehetségesnek tartottak. A támadások arról szóltak, hogy miért pályáztam a Trafóra, hogy én tönkreteszem a Trafót. Számomra ez óriási törés volt. Egyedül Vidnyánszky Attila hívott a Nemzeti Színházba dolgozni. A Johanna koreográfiáját csináltam, vihettem a társulatomat is táncolni. Lehetőséget adott arra, hogy dolgozzak és természetes volt, hogy az ember oda megy, ahol szívesen látják. (…) Nem nézek már vissza. Engem ez a történet akkor nagyon megviselt, de fontos volt ahhoz, hogy megújulva jöjjek ki ebből a helyzetből és utána a pályámon olyan sok szép dolog történt… Nagy produkciókat kezdtem el csinálni akár a MÜPÁban, akár a Nemzetiben, később a kaposvári színházban, amelyekre korábban nem volt lehetőségem. Megerősödve kerültem ki a helyzetből. Nekem is fontos volt felismerni, hogy semmit nem ér a siker vagy az, hogy az embernek milyen díja van, mert ha nem úgy viselkedsz, ahogy elvárják tőled, akkor fél pillanat alatt persona non grata leszel.”
Bozsik Yvette szerint óriási a félelem a változástól, noha az egyetlen biztos dolog az életünkben az, hogy változunk: „Én hiszek a változásban. Én is nagyon féltem tőle, de jót tett és emberileg megértőbb, elfogadóbb lettem, az egóm sokkal lejjebb került, már nem fontos, milyen kritikákat írnak rólam. Az életem sokkal inkább arról szól, hogy adjak, tanítsak, segítsek a fiataloknak. Úgy érzem, kellett nekem ez a törés és most már nem is szeretnék vele foglalkozni. (…) Ahogy fejlődöm, úgy változnak a darabjaim, mondhatni, spirituálisabban dolgozom. (…) Mindig magamból merítek.”
„Nem érdekelnek a napi szintű „megmondások”, politizálások, mert én az egységben hiszek” – tette hozzá.
„Azt gondolom, hogy sokkal progresszívebb ma a szépségről beszélni, kockázatosabb a színpadon megmutatni, mint a sivárságot. Folyamatosan látjuk magunk körül a felgyorsult, mondhatni Orwell-i világot. Ezt is fontos megmutatni és én is tervezek erről készíteni egy darabot, de azt gondolom, olyan színházat csinálni, ami szakrális, ami arról beszél, hogy nemcsak mi vagyunk a földön, hogy kapcsolódunk a teremtővel, az égiekkel, az angyalokkal, sokkal nagyobb bátorság. Nem tudom mi a bátorság abban, hogy aktuálpolitizálunk. Minden fajta rendszer fölé emelkedni és meglátni egymásban a szépséget és azt a rezgést, ami talán nem betegítene meg ennyi embert…”
Bozsik Yvette 2013-tól rendszeresen dolgozik Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházában is. A koreográfus és rendező az interjúban úgy nyilatkozott a Nemzeti Színház igazgatójáról: „Attila egy csodálatos ember, aki ismeri, az nem használja rá azokat a jelzőket, amiket mindenfelől ráaggatnak. Nagyon kedves, tele van szeretettel. Tényleg rendkívüli, ahogy ő rendez. Radikálisan dolgozik és fogalmaz is. Nem hagyományosan vagy elavultan, amilyen jelzőket szokott kapni.”