Csákányi Eszter: „A mi generációnknak fel kellene nőnie a fiatalokhoz”
2020. november 11., szerda 21:35
Kiállt a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai mellett, példaértékűnek tartja a tevékenységüket. Csákányi Esztert, az Örkény Színház művészét a Magyar Narancs kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
A felvetésre, miszerint a ‘demonstrációkon való fellépés’ külön kategória lehetne az önéletrajzában, Csákányi Eszter elmondta:” 2012-ben a Milla tüntetésen Kulka Jánossal műsorvezetők voltunk. Az a bizonyos március 15. olyan élmény volt nekem, amilyenre Petőfi gondolhatott a Nemzeti dal írásakor. Ott állni több ezer ember előtt, kokárdával a kabátodon vállalni a saját gondolataidat – ha közhely is, mégis boldog, felemelő érzés. Egy sikeres bemutató után különleges állapotban van az ember, ahogy ott áll a közönséggel szemben a tapsnál, egy hosszú próbafolyamat végén. Hasonló történt velem októberben a színművészetis diákok melletti kiálláson is. Példaértékű, amit ezek a fiatalok csinálnak. Egyedülálló a kitartásuk a jogaikért. Okos, felnőtt, komoly emberek. Ők már biztosan beírták a nevüket a színháztörténetbe, ők már győztesek. Nagyon ígéretes generáció. A mi generációnknak fel kellene nőnie hozzájuk. A szüleim zárkózottabb emberek voltak, tele félelemmel; apámnak meg is volt rá az oka, épp elég szörnyű emléket hordozott élete végéig.”
A minisztérium előtti demonstráción többek között a HÖOK Szarka Gábornak címzett közleményét olvasta fel arról, hogy mit nem oké a kancellárnak csinálnia. Ennek kapcsán kifejtette: “Alföldi Róberttel olvastam fel többek között ezt az üzenetet is. Minden előadható szöveg előhozza belőlünk a színészt. De ebben az esetben a lényeg az volt, hogy a szövegekből világosan kiderüljön: a teljes szakma reagált, a hallgatók mindenhonnan, a világ különböző társulat.”
A vírushelyzetről szólva elárulta: “Elmaradt egy nagyon várt bemutatóm, Kleisttől a Hermann csatája, Tarnóczi Jakab rendezte volna. Talán majd jövőre. A Zűrzavar 2045-nek már túl vagyunk a bemutatóján, majd márciusban kezdek próbálni újra. Közben formálódik egy új irodalmi anyag feldolgozása is, egy monodráma. A tánc is fontos szerepet kap benne, nagy kihívás lesz. Most keveset is játszom, és megpróbálom elfogadni ezt a számomra teljesen szokatlan, nyugodt állapotot.”