Cserhalmi György: „Hosszútávon esélytelen igába hajtani a kultúrát”
2021. december 18., szombat 08:00
Cserhalmi György a Magyar Hangnak. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas művész elárulta többek között, mi a célja az emlékirataival, amit a lányának vet papírra. Lapszemle.
Cserhalmi Györgyöt elsőként arról kérdezték, kézhez kapta-e már az aranydiplomáját. Mint kiderült, erre nem került sor és ő nem is reklamált emiatt. Majd arra terelődött a szó, mit gondol, miért lett ekkora visszhangja a Magyar Művészeti Akadémián elmondott székfoglaló beszédének: „Nincs benne semmi bátor. Azt írtam le, amiről meggyőződésem, hogy igaz. Ennyi történt. Nem álltam neki hősködni, nem rántottam kardot.”
A felvetésre, miszerint családi hátterét nézve a „nemzeti oldal” prominens képviselője is lehetne, úgy reagált: „Semmi mást nem képviselek, csak a nemzetet, és ez nem oldal kérdése. Számomra értelmezhetetlen, hogy kirekesztik azokat, akik nem férnek bele a nemzeti oldalnak kikiáltott közegbe.
Erre mondják, hogy nem kell a malacnak zsebóra.”
Egy időben visszavonult a közélettől, vigyázott a pártatlanságára, függetlenségére. Arról szólva, mi vezetett odáig, hogy most mégis elmondja a véleményét, úgy nyilatkozott: „Egy idő után nem tudtam megfogalmazni magamnak, hogy miért kelek mindig olyan rosszul.”
Azt is elárulta, hogy tekint most mindarra, ami az SZFE körül történt: „Most keresztény ideológiai maszlaggal öntik le mindazt, ami az új egyetemen, a Színház- és Filmművészetért Alapítvány berkein belül történik. Felmenőim erre azt mondták volna, hogy „elkomcsizták”. Beleültek a készbe, majd kiürítették, és elvették a művészi tartalmát. Senki ne mondja, hogy rossz tanárok tanítottak ott. Európa legjobb tanárai között van mind, aki az SZFE-n oktatott. Hogy a mostaniak milyenek, nem tudom, de
kíváncsi lennék rá, hogy Ascher Tamás és Szarvas József közül ki tud többet mondani a fiataloknak a színházról.”
Vidnyánszky Attila hívta Debrecenbe, az ő felkérésére játszott a Nemzeti Színházban, és az általa vezetett Kaposvári Egyetemen is tanított. Cserhalmi György elmondta, hol ment félre a kapcsolatuk: „Neki mindenről és mindenkiről nagyon rossz véleménye van, olyan emberekről is, akiket nem ismert, olyan helyzetekről, amelyeknek nem volt részese. Major Tamásról például van egy kialakult véleménye, olvasott róla, hallott róla ezt-azt, de valójában fogalma sincs, ki volt Major Tamás. Próbáltam elmondani neki, de falakba ütköztem. Jelen pillanatban annak az ideológiának a fényében, amit ő újabban képvisel, bőven elég számára annyi, hogy Major egy rohadt komcsi volt. Mit kezdjünk akkor Bertolt Brechttel? De ez csak egy része a dolognak. Vidnyánszky Attila összetehette volna a kezét, ha olyan mesterei lettek volna, mint nekem. Major is közéjük tartozott. Vidnányszky teljes joggal isteníti Törőcsik Marit, de neki is Major volt a mestere, nélküle nem lett volna az, aki színészként volt.
Már megszoktam, hogy a színházigazgatás mennyire megváltoztatja az embert, de ilyen szélsőséges helyzetbe még senki nem csúszott, mint Vidnyánszky. A debreceni közös munka után tervbe vettük, hogy megcsináljuk az Úri murit, de akkor volt a gerincműtétem. A sajtótájékoztatón Vidnyánszky arról beszélt, hogy a betegségem miatt halasztják el a bemutatót, arról viszont mélyen hallgatott, hogy Trill Zsolt már rég lemondta a főszerepet, így Attilának más színészt kellett keresnie. Tudtam, hogy elárult.”
Arról, hogy a hatalom legyőzheti, igába hajthatja-e a kultúrát, úgy vélekedett: „Rövid távon ez mindig sikerült, hosszútávon viszont esélytelen.”
Azt is elárulta, emlékeit veti papírra a lányának, Cserhalmi Sára filmrendezőnek: „Belső használatra készül, majd a lányom dönti el, hogy mihez kezd vele. (…) Újra felfedezem a nagyszüleimet, édesanyámat, édesapámat, az egykor bagatellnek hitt események felnagyítódnak és betöltik a lelkemet. Nagyon jó érzés még akkor is, amikor tévedek. A családommal töltött idő teljesen kimaradt az életemből, magammal voltam elfoglalva, ami miatt ma már szégyellem magam. De most újra találkozunk, és mintha megbocsátanának mindenért, ami rossz volt.”
A teljes interjú a MAGYAR HANGban olvasható:
A teljes cikket a Magyar Hang december 17-én megjelent 2021/51-52. számában találja (tartalomjegyzék itt).