Csernai Mihály SZFE HÖK elnök: „Minket sokkal nehezebb lecserélni, mint a tanárokat”
2020. szeptember 20., vasárnap 07:23
Egyetemfoglalásról, kísérleti tanköztársaságról, összekovácsolódott közösségről, leninfiúzásról és az ellenállás felelősségéről is beszélt Csernai Mihály, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke a Népszavának adott interjúban.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, milyen az egyetemfoglalók egy hétköznapja, elmondta: „Napirend szerint élünk. 9, fél 10 körül kelünk, reggelizünk, utána a munkacsoportok kezdenek együtt dolgozni, megbeszéléseket, workshopot tartanak, majd ebéd, majd újra a munkacsoportok dolgoznak vagy előkészítjük a sajtótájékoztatót, és a kisebb-nagyobb akciókat is. Vacsora, majd utána hallgatói fórum, ez gyakran hajnalig is elhúzódik. A tanköztársaságban az egyes idősávokat a közös órák, projektmunkák előkészítése tölti ki.”
Annak kapcsán, hogy felvetődött a vád, miszerint politikusok, szakemberek instruálják őket, leszögezte: „Ez nem igaz. Nyár elején kezdtünk együtt gondolkodni arról, hogy mi legyen a közös fellépés formája. Előkészítettünk tüntetéseket, majd ebből organikusan alakult ki egy koordinátori csoport a hallgatókból, szép lassan kialakult a struktúra.”
Azt is hozzátette: „Már az egyetemfoglalás előtt nagyon komoly bázisdemokrácia alapú döntéshozás alakult ki. A hallgatói fórumokon az egyetem 350 diákjából minimum 50-en, de volt már, hogy 100-an, sőt, 250-en is részt vettek. Ez lehetővé teszi, hogy az ellenvélemények is megjelenjenek a döntésekben. Két egymás melletti álláspont volt, ezek metszetét szerettük volna megtalálni. A hallgatók egyik csoportja fontosnak tartotta, hogy az oktatás folytatódjon: az mindegy, hogy milyen módon, de nem akartak bizonytalanságot ebben. Voltak, akik azt mondták, hogy itt a blokád, az egyetemfoglalás, a céljainkat még nem értük el, és ez mindenek felett álló dolog. Azt senki nem mondta, hogy a tanulás nem fontos, csak a prioritások különböztek. Ennek metszete lett a tanköztársaság, ahol mindenki egyenlő. Próbáljuk ezeken a fórumokon a tanárokat és a diákokat egy szintre hozni. Összeraktunk egy olyan struktúrát, amelyben vannak zárt órák, amelyeket – ahogy eddig is – a tanárok megtartanak az osztályuknak, van, amit bárkinek kinyitnak és van, amit elengedtek; utóbbi helyett projekt alapú közös munkára van lehetőség” – számolt be Csernai Mihály.
Arról is beszélt, soha senki nem mondta, hogy ennek az intézménynek nincsenek hibái: „A filmesek például zömmel 20 éves eszközökkel dolgoznak, kevés a tanterem, problémás az infrastruktúra. (…) 18 akkreditált szak van ezen az egyetemen, és mégis a legtöbben csak a színészekről beszélnek, pedig az a szak a teljes egyetemről évi 10-15 hallgatót jelent csak.”
A felvetésre, miszerint Vidnyánszky nehezményezi, hogy nem állnak vele szóba, nem mennek el az egyeztetésekre, úgy reagált: „Egyeztetés alatt azt érti, hogy egyoldalú tájékoztatást nyújt? Ezeken valóban nem veszünk részt. Vannak feltételeink, amelyeket tárgyalási alapnak tekintünk. (…) Az felháborít, hogy Lenin-fiúknak, balliberálisnak, agymosottnak bélyegez minket, majd panaszkodik, hogy miért nem tárgyalunk vele. (…) Új helyzet lesz, amikor szeptember 30-án a vezetésünk mandátuma végleg lejár. Nagyon fontos, hogy október 1-től kik lesznek az új vezetők. Az alapdokumentumokban az szerepel, hogy az összes pozícióra nyílt pályázatot kell kiírni. Ehhez irreálisan rövid az idő, hiszen még ki sem írták a pályázatokat. (…) Nem lesz vezetőségünk, mi a hallgatók fixen itt leszünk. Minket sokkal nehezebb lecserélni, mint a tanárokat, vagy a vezetőket. Az általunk illegitimnek tartott kuratórium által kinevezett új vezetést valószínűleg ugyanúgy nem akarjuk beengedni majd az épületbe. Ezek harci válaszok, a megegyezéshez le kellene ülni” – fejtette ki Csernai Mihály.
Azt is elárulta, személyesen hogy élte meg az elmúlt hónapokat: „Néha elfáradok a nap végére. Ez az egész helyzet óriási felelősséggel jár, ezt és a kívülről jövő hatalmas szeretetet és támogatást is nehéz feldolgozni.”