Csikos Sándor az InfoRádiónak adott interjújában elmondta: a színház mellett Debrecenhez köti a tanítás is, az évtizedek alatt „remek szerepeket kapott”.

Csütörtökön választották meg a Nemzet Színészévé az elhunyt Benedek Miklós helyére Csikos Sándort.

„Nagyon megható, aranyos volt, hogy a kollégák, mint amikor kicsengetnek az osztályban egy feszült óra után, mind kiabáltak a telefonban hátul, hogy szia, Sanyi, gratulálok, puszi, majd beszélünk. Mintha egy osztályban lettünk volna, úgy ujjongtak meg kiabáltak. Úgyhogy ez külön aranyos volt nagyon” – ecsetelte a megható pillanatokat a számtalan szakmai elismeréssel kitüntetett színművész.

Nem várta, hogy az egyébként is hihetetlenül fogadott Kossuth-díj után még „van feljebb”.

„Az ember nem azért dolgozik, hogy díjakat kapjon. Itt vagyok negyvenvalahány éve vidéki színészként Debrecenben, és az külön öröm számomra, nagy elismerés, hogy egy vidéki színész is kap egy ilyen nagy díjat. Rajtam kívül csak Király Levente van Szegedről, aki vidéki színészként megkapta ezt az elismerést” – nyilatkozta

„Nagyon sokat dolgoztam, nemcsak színészként, hanem pedagógusként is: harminc évig tanítottam az Ady-gimnázium drámatagozatán Várhalmi Ilonával együtt, és színészek egész generációját neveltük ki úgymond, illetve segítettük a pályára. Úgyhogy sokféle tevékenységet végeztem. Igazgató is voltam, szóval nagyon sok mindent csináltam. Rendeztem is. Szarvas Józsefet különben én még debreceni színjátszó stúdiós korában még tanítottam beszédre. Most meghívott az ő osztályába, és ott az egyetemen tanítok beszédet harmadikosoknak” – tette hozzá.

„Nem ittam el az eszemet és nem dohányoztam el a hangomat. Részint ez is biztos, hogy benne van, részint lehet, hogy a génjeim, hogy most minden ilyen korbéli nagyobb bajt kikerülve itt vagyok és egészséges vagyok, nem hülyültem el. A másik, hogy a tehetséget két dolog táplálja: a bizalom és a siker. Tehát én Debrecenbe amikor lejöttem, ettől a színháztól, a Csokonaitól, Ruszt Józseftől, Léner Pétertől, Lengyel Györgytől bizalmat kaptam, és ennek a bizalomnak meg akartam felelni. Hála Istennek meg is feleltem.

„A tanítással pedig úgy vagyok, hogy azért tudtam 30 évig csinálni, mert láttam, hogy a gyerekek hisznek nekem. Ha nem hittek volna, ha valami hazugságot mondtam volna nekik, hazudtam volna magamról vagy az anyagról, akkor abban a pillanatban a gyerekek – hála Istennek – elég kegyetlenek, azonnal észreveszik, de nem volt ilyen 30 évig, úgyhogy nagyon nagy szeretettel nyilatkoznak rólam és köszönik a munkánkat Várhalmi Ilonával” – fogalmazott az InfoRádióban Csikos Sándor.

Forrás: https://infostart.hu/kultura