„Egy jó darabnak hatnia kell a szívre és az agyra, olyan maradandó élményt kell nyújtania, amire később is érdemes visszaemlékezni” – mondta a Figyelőnek a Szolnoki Szigligeti Színház frissen kinevezett művészeti vezetője, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, érdemes és kiváló művész.

Németi Sándor interjúját a Figyelőben olvashatják.
Figyelő 2022.01.06 – 78,79. oldal

A kérdésre, ha csak néhány fontos momentumot emelne ki gazdag és sikeres a pályafutásából, mik lennének ezek, Csiszár Imre elárulta: „(…) Gazdag életpályát tudhatok magam mögött, sokféle darabot rendeztem, és ezeken keresztül a véleményemet is elmondtam. Szerintem a színház mindig politizál, azaz kiáll valamiért. De ez nem párt- vagy aktuálpolitikát jelent, és nem az aznapi híradót kell viszontlátnia a nézőnek a színpadon. Egy jól kiválasztott darab pontos irányt mutat, hogy milyennek képzeli el a rendező a világot. Fontos, hogy az embernek legyen egy világnézete, átlássa a jót és a rosszat abban, amiben él. (…) Ennyi év távlatából nem az számít, hogy mi volt sikeres és mi nem. Ennél sokkal fontosabb, hogy a színház által én miben változtam. Főiskolai mesterem, Major Tamás, a 20. századi magyar színházművészet kikerülhetetlen, egyben megosztó alakja az egész pályámat meghatározta. Nem színészetet és rendezést tanított, hanem hogy miként kell a szerző szándékát a sorok között kiolvasni és felfedezni a lényeget. Tőle tanultam meg, hogy a színház nem örök értékek őrzője és nem oktatóintézmény. Életem következő fordulópontja a Székely Gábor által vezetett Szolnoki Színház volt, ahová 1977-ben szerződtem. Gyakorlatilag itt tanultam meg a szakmát, majd következett egy tízéves igazgatói időszakom a Miskolci Nemzeti Színháznál. Egy lestrapált intézményt vettem át 29 évesen, amit az évek alatt sikerre vittem. Mindezt úgy, hogy nagyon sok közönségízlésnek kellett megfelelni.”

Majd egy év szabadúszás után, 1989- ben jött a Nemzeti Színház: „Gyerekként itt kezdtem segédszínészként, úgyhogy kicsit a hiúság is közbeszólt, amikor igent mondtam a felkérésre. Akkoriban nem pályáztatás útján zajlott a kinevezés. Amikor 1991-ben menesztettek, és kénytelen voltam távozni, akkor megfogadtam, hogy soha semmilyen színházi vezetést nem szeretnék vállalni.”

Ennek ellenére tavaly júniustól a Szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője lett. Arról szólva, mi változtatta meg a véleményét, azt felelte: „Barabás Botond, a teátrum jelenlegi igazgatójának kérésére vállaltam el a megbízást. Korábban már többször dolgoztunk együtt Szolnokon, de a kettőnk kapcsolatában a 2018-ban általam rendezett Shakespeare Macbethje jelentette a fordulópontot. Új arcát ismertem meg a fiatal színésznek, tetszett az a komolyság és gondolatiság, ahogyan a szakmához, valamint a színházhoz viszonyult. Megosztotta velem a terveit, így eldöntöttük: ha kiírják a pályázatot, közösen indulunk, én pedig a művészeti vezetést vállalom. Már benne vagyok a korban, úgyhogy ahhoz hogy ne maradjak le, fontos felvennem azt a ritmust, amit ő mint fiatal igazgató diktál. Megpróbálok felnőni hozzá és ahhoz a gondolatrendszerhez, ahogyan látja a színházat.”

Azt vallja: „Minden művészeti élmény akkor lesz sikeres, ha letelepszik az ember gondolatában és foglalkoztatja. A színház az egyediség csodája.” lyen színházra törekednek Szolnokon is: „A gazdag kulturális hagyományokra támaszkodva egy olyan széles és színes repertoárral büszkélkedő, népszínházjellegű intézménynek szeretnénk megteremteni a gyökereit, amelynek a város közönsége adja a bázisát. A gyerekeknek szánt programokon keresztül pedig a fiatalok bizalmát is igyekszünk elnyerni. Fontos építkezni rájuk, hiszen ők lesznek a jövő nézői. Nem elvont, hanem népszerű színházat szeretnénk csinálni, amely minden igényt és közönségréteget magas színvonalon ki tud elégíteni.”

Németi Sándor interjúját a Figyelőben olvashatják.
Figyelő 2022.01.06 – 78,79. oldal