A színésznő több tucat szereppel a háta mögött készül meghódítani a szabadtéri színpad nézőit Roxie Hart szerepében, a Béres Attila rendezte Chicago-ban. Bár a kaposvári színművészeti prózai osztályában végzett, Eliza Doolittle és Sally Bowles karaktere után most ismét zenés darabban láthatjuk. Erről kérdezte a Kultúra.hu oldalán Gáti Katalin Teodóra.

A teljes interjú ITT érhető el.

„A történet nagyon aktuális. Arról szól, hogyan lehet érvényesülni, sztárrá válni, mindenáron láthatónak lenni. Jómagam nem vagyok ilyen; nevetnek is rajtam a kollégák, hogy nem tudok egy normális Insta-posztot kitenni. Ez a része azonban nem érdekel a világnak, és nem is érdekelt soha. Mulandónak tartom, és túl sok energiát emészt fel. Az előadásban viszont éppen az érvényesülés témája körül forog minden, és ezt egészen mai elemekkel hangsúlyozzuk” – mesélte Czakó Julianna.

„A magánéletben szeretek elvonulni, és nagyon fontos számomra a családom. Velük vagyok a legfelszabadultabb. Az eddigi legnehezebb munkám a Kabaré volt, mert a kislányom akkor még csak négy hónapja született. Ráadásul Sally Bowles komoly főszerep, ezért azt a próbafolyamatot soha nem fogom elfelejteni. Megpróbáltatásokkal teli volt visszakerülni a színésznői létbe, mert közben a család fogalma már egészen mást jelentést nyert számomra. Ma sem könnyebb magam a színház és a kislányom között megosztani, de az évek során legalább már megszokottá vált ez a helyzet” – árulta el a színésznő.

Pályájáról szólva elmondta, a színház véletlenül került az életébe: „A régi társaság annyira összetartó volt, hogy színházba is együtt jártunk. Velük mentem először a Győri Nemzeti Színházba, mert azt mondták, hogy ott jó a hangulat. Tényleg az volt, ott is ragadtam. Sokszor statisztáltunk a színház előadásaiban, és az érettségi évében, egy Csehov-vizsga alkalmával Korcsmáros György, az akkori igazgató megkérdezte, hogy miért nem mentem el az általa tartott meghallgatásra. Azt válaszoltam, hogy szeretnék még tanulni, és ezt maximálisan megértette. Mindenképpen diplomát akartam szerezni, és ki akartam szakadni a szülővárosomból, a megszokott közegből. Új emberekre, új rendezőkre voltam kíváncsi.

Arra vágytam, hogy végzettségem legyen színészetből, ne csupán sodródjam a szakmában. Rájöttem, hogy ezt szeretem a legjobban, és a játék olyan hobbim, amely önbizalmat ad. Úgy éreztem, hogy a színházi közegben jól érzem magam, és a történetmesélés közel áll hozzám.”

Fotók: Szabó Luca, Frank Yvette