Az alábbiakban Deák Kristóf Oscar-díjas filmrendező sorait olvashatják.

Én anno azért is jelentkeztem az SZFE-re, mert nagyon tetszett a Moszkva tér meg a Hukkle meg a Macerás ügyek… Ezzel kapcsolatban pár gondolat. 

Ennek a kis országnak nincs pénze sok, egymással versengő színház- és filmművészeti képzésre. Egy maroknyi majdnem-monopólium képzőhely verseng a tehetséges hallgatókért. Igen, ők versengenek, és nem fordítva, mert félreértés ne essék: egy egyetem végzett diákjainak sikerességében a legnagyobb faktor az, hogy mennyire voltak tehetségesek és ambiciózusak, amikor felvételiztek. Az intézmény ezt már legfeljebb rontani tudja, vagy picit javítani, de a lényeg nagy átlagban már az elején eldől.
(Lásd: Barabási Albert László kutatásai, A Képlet – A siker egyetemes törvényei c. könyvéből) 

Az SzFE mindig is el volt kényeztetve: a legtöbb szakára minimum tízszeres a túljelentkezés minden évben. Ha az ifjú, tehetséges pályaválasztók tömegével gondolják úgy, hogy az ott tanító tanárok és az onnan kikerülő diákok elég jó szakmai példakép nekik, na akkor lesz a mi szakmánknak fényes jövője. Mert akkor már csak válogatni kell tudni jól az özönlő tehetségekből, akik majd itthon és nemzetközi szinten is katartikus élményekkel fogják építeni, őrizni, hirdetni a magyar kultúrát. 

Ez a kis ország nem tud eltartani annyi művészt, mint például a hasonlóan kis Hollandia. De kitermelni sem tud annyit, mint pl a népesebb Románia, hiszen ezer emberből kb mindenhol ugyanannyi a zseni. Ha a magyar kultúra erején felül teljesít, van jelen a világban és viszi az ország hírét, az leginkább annak köszönhető, hogy egy jól működő rendszer, jó arányban vonzza be és képzi ki az ifjú tehetségeket. 

Na, ez az, amit sikerül (sőt, sajnos asszem sikerült) elrontani most. A következő felvételi időszakban már nem lesz akkora az intézmény vonzereje, mert elveszítette legnagyobb tekintélyű tanárait.

Egy 17 éves pályaválasztó számára is egyértelmű lesz: ez már nem az a hely, itt már nem lehet úgy, azt tanulni. Mint ahogy már pár éve Kaposvár sem annyira vonzó… Ez pedig (mivel más opció már alig marad) egyszerűen külföldre, vagy más pályára fog kényszeríteni egy rakás tehetséges fiatalt. 

Ha pedig ez csak az első az állami egyetemek sorában, amikkel ez történik, akkor a baj még sokkal nagyobb: akkor nemsokára lehúzhatjuk a vécén a magyar tudományt és művészetet, mert nem lesz utánpótlás… Ezt nem szabad hagyni.

Ezért nagyra becsülöm és különleges, reményt keltő, erőt adó gesztusnak tartom az SZFE diákjainak kiállását az egyetemünk autonómiájának visszaállításáért. 

A követeléseik nem teljesíthetetlen követelések. Például igazán könnyedén meg lehetne oldani, hogy alapítványi formában is megmaradjon az egyetem önrendelkezése, attól még ugyanúgy lehetne campust építeni, nemzetközivé tenni az oktatást stb…  

Csak ehhez hátra kellene lépni egyet. Korrigálni. 

Aki ennyi kompromisszumra sem hajlandó, az csak arra alkalmas, hogy felrobbantson, elpusztítson egy 155 éves múlttal rendelkező intézményt. Persze, így is be lehet vonulni a magyar kultúra történetébe. 

Deák Kristóf