Demeter Szilárd főigazgató és miniszeri biztos. Hozzá tartozik a PIM, a Nyelvek Háza, a Petőfi Irodalmi Ügynökség, valamint a könnyűzene felvirágoztatása. Ösztöndíjakért felelős számos műfajban: irodalom, könnyűzene, képzőművészet, fotó, tánc, formatervezés, komolyzene. Az Index arról kérdezte, miért fontos ez számára. Lapszemle.
Az Index interjúját itt olvashatják.
Magyarországon legutóbb a nem szép emlékezetű Aczél György kezében összpontosult ennyire a kulturális élet. A kérdésre, mi a véleménye erről a párhuzamról, úgy fogalmazott: “Alapvetően egészen más a helyzet, de abban biztosan különbözöm Aczél elvtárstól, hogy nem döntök tartalmi kérdésekről, és arról sem, ki és milyen ösztöndíjat kapjon. Olyan döntéseket írok alá, amelyeket szakmai zsűrik, kuratóriumok hoznak meg. Viszont azt kérem tőlük, hogy olyan döntést hozzanak, amit meg tudnak védeni. Én elviszem a balhét, magamra húzom az ellenzéki zárótüzet, hogy ők nyugodtan tudjanak dolgozni, de ha meghozták a döntést, nincs maszatolás, az ő felelősségük, hogyan döntenek. (…) Szeretném, ha a magyar kultúra lába leérne a földig. Van bennem egy romantikus hevület is, hogy vissza az emberekhez, vissza az olvasókhoz. A magaskultúra levált az emberekről.”
A felvetésre, miszerint az elitkultúra mindig elkülönült a tömegek igényeitől, úgy reagált: “Szerintem ezt most luxus lenne megengedni. Milliárdokat költünk igényes kulturális produkciókra, amelyeket nem juttatunk el az emberekhez, pedig lehet, hogy lenne rájuk igény. Ha kivisszük az operaelőadást a komfortzónájából, biztos találunk rá közönséget. Ha nem csak a PIM-ben olvasgatunk egymásnak kortárs irodalmat, biztos találunk olyan széles réteget, akit ez szintén érdekel. Ki kell mozdulni a megszokásból, a biztonsági játékból.”
Vele kapcsolatban leggyakrabban a kisgömböc és az antiszemita kifejezések jelennek meg a “baloldali” sajtóban. Arról szólva, hogy érzi magát ettől az egykori kolozsvári filozófiahallgató, kifejtette: “Számomra is érdekes, miért szeretnék rám ragasztani az antiszemita jelzőt. Zsidó szervezetek azt mondták ki, hogy a Soros-cikkem relativizálta a holokausztot, de nem antiszemita. Ha szerintük sem az, akkor minimum érdekes, miért próbálják mégis ezt erőltetni az ellenzéki sajtóban. A gyűlölködő egységfrontot is másképp látom. Látszategységfrontnak tartom. Véleménybuborékban élünk, akik hangosak, látszólag valóban gyűlölnek. Azokkal viszont, akik csöndesebbek, akik nem tartják mindenáron fontosnak, hogy hangosan tromfoljanak a közbeszédben, folyamatos párbeszédben vagyok. Az egyik legerősebb állítás, amit ilyen alkalommal hallok, úgy szól: nem értek egyet azzal, amit mondasz és mindennel egyetértek, amit csinálsz. Nem egyezik a világnézetünk, de amit teszek, számukra is elfogadható. Számomra pedig az a nagyon fontos, sokszor el is mondom, hogy a magyar kultúrát egységesnek tartom. Attól erős, hogy benne van mindenki a baltól a jobbszélig” – szögezte le Demeter Szilárd, aki szerint legalább 2500 éve késhegyre menő viták formálták, formálják az európai kultúrát. “Ettől vagyunk jók.”
Arról is beszélt, hogy körvonalazódik az a fejlesztési terv, amelynek értelmében az új Széchenyi Könyvtárat meg lehet építeni kiemelt beruházásként. A Magyar Nyelv Háza projekten belül az Országos Széchenyi Könyvtár, a Nemzeti Filmintézet, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, illetve ezek csatolt intézményei egy helyre kerülnének.
Annak kapcsán, hogy az SZFE darázsfészeknek bizonyult, úgy fogalmazott: “Az volt az ígéret, hogy építünk nekik egy új campust. Meg is fogjuk építeni, mindezt egy erőtérben. Azt szeretnénk, ha a leendő diákváros mellett lenne egy edukációs-kulturális központ is, ahol minden egy helyre kerülhetne. Ez egy ingatlanfejlesztési koncepciót jelent. (…) Több helyszínről folyik tárgyalás, döntés még nincs.”
A felvetésre, miszerint készül egy kulturális Olümposz, úgy reagált: “(…) Azt szeretnénk például, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár ne egy nyilvánosságtól elzárt kutatókönyvtár legyen, hanem egy közösségi terekkel bőségesen ellátott kulturális erőtér. Magyarán az olvasókat szeretnénk visszahozni. Az NFI és az SZFE kapcsán pedig szintén a szinergia erősítése a cél, ha jól értem Káel Csabát és Vidnyánszky Attilát. (…) A kultúra egy szövet. Szóltak, hogy ne használjam ezt a szót, de csak használom: a gettólogika gyengíti a kultúrát. Ha bezárkózunk saját kis gettóinkba – azt mondjuk leszegett fejjel, hogy csak képzőművészek, zenészek vagy írók vagyunk –, az gyengíti a magyar kultúrát.”
A kérdésre, meddig akarja folytatni a harcot a kultúra egységéért, azt felelte: “Amikor 2018-ban felkértek, hogy legyek a PIM főigazgatója, azt mondták két lehetőségem van: vagy sikerül, vagy hősi halott leszek. Nekem mindkettő megfelel. (…) Viszont igazából ez nem háború. Folyik az úgynevezett kultúrharc, a szekértáborosdi, de ha kettőt hátralépünk, észrevesszük, hogy a másik oldal is nemzeti kultúrában gondolkodik.”