Dinyés Dániel az 1990-es évek végétől szerzői közösséget alkotott Dargay Marcellel és Futó Balázzsal. Később az opera műfaja felé fordult: komponál, dirigál és népszerűsíti az operákat. Jelenleg a nagy múltú szegedi operatársulat vezetője. A Prae.hu kérdezte.
A kérdésre, milyen közösségi zenei jelenségekhez kötődik, felhasználja-e valamely nép zenéjét vagy a populáris műfajok motívumait, Dinyés Dániel elmondta:
„Populáris műfajok motívumait nem használom fel, mert azt gondolom róluk, hogy a kora XX.századi komoly zene végletekig leegyszerűsített nyelvét tartalmazza primitívebb, ezáltal direktebb hatásmechanizmussal, így nagyon nincs mit „átemeljek”. Már csak azért sem, mert nem az mozgatja az alkotó energiáimat, hogy valamit valahonnan kölcsönözzek. A népzene, mindenfajta, nagyon érdekelt mindig is, de soha nem éreztem késztetést arra, hogy népdalfeldolgozást írjak, vagy egy-egy népi motívum meghatározza, esetleg eluralja a darabjaimat. Ettől függetlenül darabjaimban előfordulnak idézetek, de soha nem beépített alkatrészként, vagy mozgatórugóként, hanem funkciójukban valódi idézetek, úgy, ahogy szó szerint idézel valakitől egy érvelési rendszer kellős közepén, nyomatékosítás gyanánt. Bár, végiggondolva, ezek inkább gegek részemről, mint komolyan veendő kinyilatkoztatások. Persze az is lehet, hogy mivel meg vagyok áldva a zeneszerzők legeslegfontosabb kellékével, a rossz memóriával, így könnyedén írok le mindent, ami másnak csak a „közösségi zene” motívumainak összehordása lenne.”
Arról is faggatták, kiknek komponál, van-e célközönsége: „Reményeim szerint az embereknek, bár az utóbbi időkben kétségtelen, hogy a kertünk növényei többet hallották a műveimet, mint az emberek. Soha nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert elképzelésem szerint, ha specifikusan komponálnék, akkor a specifikum megszűnésével, változásával az én zeném is, azonnal érdektelen lenne. Annak, hogy szándékosan nem “valakiknek” írok, megvan az a kétségtelen hátránya, miszerint zenémnek meg kell találnia a közönségét, ami időigényes, és senki nem tudja, hogy ez meddig tart. Kérdés, hogy megtörténik-e valaha. De a zene és az idő végtelen, nekem meg annyi a dolgom, hogy meg kell írnom, amit a zene kíván tőlem, a többit meg elvégzi az idő. Nem kötelező megérnem a sikeres beteljesedést, ha lesz olyan, csak megírnom kötelező a hangokat. Nincs akaratom arra, amire nincs ráhatásom.”
Arról is beszélt, mennyire befogadó az európain kívül eső zenei rendszerekkel: „Minden zenével és kultúrával befogadó vagyok, mert a kultúrát (az építő, tanító jellegűt) a kíváncsiság és a megismerési vágy hajtja. Minőségi változást kizárólag az igény feltámasztása hoz. Az igény fogja csak előhozni az elvárásokat, az elvárások fognak eredményezni csak új megoldásokat.”