Vajon milyen sors vár egy színpadi díszletre, amely már kiszolgálta a társulatot? Van, amikor a művészvilág egykor volt kelléke a természet szolgálója lesz, mint ahogy ez nemrégiben történt, Békéscsabán – írja a Beol.hu.
A Jókai színház nyugdíjas díszletei egy darabig az oldalszínpadon pihennek, majd egyre kijjebb szorulnak. Elemeiket néhány rendező még felhasználja, mígnem egy díszlettervező végső ítéletet mond felette: ezzel ő már nem tud mit kezdeni. (…)
– A színház díszletelemei többnyire fából, vászonból, farostlemezből készülnek, és mindig az adott darabhoz állítjuk össze. Éppen ezért nehéz újrafelhasználni őket. Ettől függetlenül a díszletraktárunkban sokáig pihentetjük a már lecsengett darabok kellékeit, abban a reményben, hogy hátha adódik egy olyan előadás, amibe esetleg beleillik majd
– mondta Seregi Zoltán direktor.
A színház igazgatója hozzátette, ezekből a lejátszott díszletelemekből születhetett most meg egy vadetető, amelyet a napokban adtak át a Csabai Gazdák Vadásztársaságnak, és amely hamarosan a pósteleki vadállományt szolgálja majd.
– Van egy, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által megfogalmazott felhívás, miszerint a kulturális intézmények hogyan, miként tudnak megvalósítani természetvédelmi célokat. Ez alapján gondoltuk tovább a meglévő kellékeinket, és azt találtuk ki, hogy a feleslegessé vált anyagainkból egy olyan dolgot készítünk, amely a természet számára hasznos, értékes lehet. Végül egy vállalkozó, és a színház festőtárának segítségével sikerült új életre keltenünk a nyugdíjas díszletet – emlékezett vissza a teátrum igazgatója.