Dömölky Dániel színházi fotóin olyan pillanatokat örökít meg, amelyeket a néző talán észre sem venne, a köztereket ábrázoló képei pedig az épített környezetünkben rejlő mintázatokat tárják elénk – hívta fel a figyelmet a Kultúra.hu. „Személyesen” című sorozatukban alkotókat kérnek arra, hogy a műveikről beszéljenek. 

A backstage és a werkfotózás mindig izgalmas feladat, új nézőpontokatot tár fel. Kifejezetten, ha olyan ikonikus előadás búcsúztatása közben készülnek a fotók, mint a Ledarálnakeltűntem a Katona József Színházban. A két kép egymással szemben installálva pontosan visszaadja a helyzetet, ahol készültek, mert amit a kellékes lát, az pont az a díszlet rész, ahol Dankó István a színpadról lenéz Borbély Alexandrára a takarásban, de valóságban több jelenet van a két pillanat között, mégis a tekintet miatt létrejön a kapcsolat.

A Színház című magazin az évek során sok képemet közölte, viszont 2017 tavaszán teljesen új megkereséssel fordultak hozzám, hogy készítsünk egy konceptuális címlapot Monori Lili színművésszel. Megtiszteltetés és izgalmas feladat volt kitalálni azt a trükköt, ami Lili személyiségét, a téma érzékenységét egy olyan képbe sűríti, amely címlapként is jól passzol. A élő vetítés nyert, ami pont annyit késett, hogy nem ugyanazt a pillanatot adta, amely a fotón az előtérben rögzült, és így valójában két pillanat kerül egy képre – egy gondolattal megkésve egymástól.

Még több fotó és történet itt.