A Thealter Fesztivál első napján a Collectief Walden: Szélcsendélet című produkciója is látható volt. A fesztivál blogján erről a produkciókról is olvasható beszámoló, amelyet a Színház Online is közöl. A szerző: Pomlényi Laura másodéves magyar-dráma-és színházismeret hallgató.

Amit egyszer színpadra állítanak, vagy az a hely, ahová egyszer színpadot állítanak, már sosem lesz ugyanolyan. Erről szól a Collectief Walden Szélcsendélet című sétaelőadása is. A változásról.

A holland társulat idén Szegedre hozta helyspecifikus vándorelőadását, de nem csak elhozta, hanem a város történelmi hátterét, földrajzi adottságait is figyelembe véve formálta át azt. A produkció az időt és az időhöz kapcsolódó fogalmakat állítja középpontba, ennek pedig újabb jelentésréteget kölcsönöz a várost kettészelő Tisza, a néhány óráig élő tiszavirágok otthona.

Az előadás során a folyóparton sétálgatunk, oda-vissza, meg-megállunk, egy kis farönkre lecsücsülünk, és néha elrepül a fejünk fölött egy-egy strandlabda, hiszen színház ide vagy oda, a Laposon nem áll meg az idő.

Igen, az előadás egy része a strandoló emberek között zajlott: ők néztek ránk, mi visszanéztünk őrájuk, és hirtelen úgy éreztem magam, mint azok az emberek, akik egy régi fotón annyira nem illenek a környezetbe, hogy az emberek időutazónak gondolják őket. De ez az oda nem illés nem volt kényelmetlen, sőt: az érzés, hogy idegen vagyok, egy turista a saját városomban, segített abban, hogy ne csak úgy létezzek ebben az ismerős környezetben, hanem valóban jelen legyek.

Az érzéshez jócskán hozzájárultak az előadás előtt kapott zajszűrő fejhallgatók, hogy aztán egy ponton ezek segítségével teljesen elvágjanak a külvilágtól, és egyedül hagyjanak egy fa alatt a gondolataimmal arról, hogy milyen fiatal vagyok, és mégis milyen öreg.

A Szélcsendélet igazi multidiszciplináris előadás: az alkotók és játszók (Borsos Luca, Milovits Hanna, Nyáry Pál, Gregorich Domonkos, René van Bakel, Thomas Lamers) beemeltek fizikához, földrajzhoz, biológiához, irodalomhoz és zeneművészethez köthető elemeket is az előadásba, ennek köszönhetően a színház úgy forr össze ezekkel a tudományágakkal, mint a most pillanatában minden, ami elmúlt, és minden, ami majd lesz.

Hogy egy babarózsaszín doboz a Lapos parton hogyan tudja a feje tetejére állítani az egész világomat? Úgy, ahogy van.

(Collectief Walden: Szélcsendélet)

Fotó: thealterphoto2024