Horváth Lili és édesanyja Tordai Teri kettőse szerepel az Anyacsak1 Fesztivál nyitóhétvégéjén a Radnóti Teslában. A Nőkből is megárt című darab alaptörténetét Pataki Éva írta, az április 30-án műsorra kerülő előadás rendezője Cseh Judit. Habár a nőiség és a nagymamai kihívások vannak a produkció fókuszában a férfiaknak is remek szórakozás lehet az anya-lánya páros virtuóz és vicces játéka. Horváth Lili mesél az édesanyjával közös munkájáról. 

– A Nőkből is megárt előadás ötlete kitől származik? Hogy kezdődött ennek a darabnak a története?

Harmadik gyerekem születése után jött a gondolat, hogy dolgozzunk újra együtt Mamával, aki épp akkor olvasta Pataki Éva Nőkből is megárt a nagymama című könyvét. Mama találta ki, hogy milyen jó lenne ezt a történetet színpadra vinni. Megkerestük Gáspár Annát a Mannától és rátaláltunk a Találkozások tehetségprogramra. Cseh Judit rendezőként vállalta a feladatot, de a végén az a színpadi adaptációt is ő maga készítette. A nagynéném tervezte a jelmezeket. Igazi szuper női csapat állt össze. Akkor még nem is sejtettük, hogy milyen szériának nézünk elébe.

– Nem volt még korábban arra példa, hogy ilyen erős duettben kellett dolgoznotok édesanyáddal, Tordai Terivel. Hogy emlékszel vissza erre a próbafolyamatra?

Korábban dolgoztunk már együtt a Veszprémi Petőfi Színházban a Warrenné mesterségében, de egy kétszemélyes darab mindig más. Nagyon egymásra van utalva a két színész egy ilyen helyzetben, és ha az anyukád a partnered, akkor főleg vannak konfliktusok. Mama nagyon erős személyiség, saját elképzelésekkel, szabadabban kezeli a szöveget is. Én precízebb vagyok, jobban megyek a feszes a rendezői instrukciókkal. Ebből voltak viták, de Cseh Judit csodálatosan kezelte, terelgetett, rendezett minket. Nagyon örültem, hogy hárman együtt mentük végig ezen az úton.

– A darabban több szerepet is játszol. Az épp ifjú házas lányon át a pszichológuson keresztül egy kiégett szeretőig számtalan színt tudsz mutatni. Melyik karakter a legizgalmasabb számodra?

Több mint öt éve játsszuk a darabot. Fél éves volt a kislányom, mikor próbálni kezdtük. Azóta sok minden történt velem. Akkor az ifjú házas, babázós lány szerepe állt közelebb hozzám. Most inkább a pszichológusnő és a kiégett szerető. (nevet)

– A bemutató óta több mint 50 alkalommal játszottátok már a darabot, változott valamit a szakmai kapcsolatotok ez idő alatt?

Úgy érzem sokat értem, fejlődtem a személyiségemben és a színészetemben is. Máshogy, egyenrangúbb kolléganőként állok a színpadon Mama mellett. Sőt, néha én húzom őt a színpadon, ha érzem, hogy esetleg fáradtabb aznap.

– Az előadásban fontos pillanat, amikor a lány elárulja az édesanyjának, hogy gyermeket vár. Emlékszel, hogy annak idején te hogyan jelentetted be a nagy hírt? 

Velünk ez háromszor is megtörtént, de Mama soha nem csapott körülötte ekkora hűhót, mint a darabbeli nagymama. Szerintem kabalából sem. 

– Sokan mondják, hogy nehéz legendás színésznő leányaként ugyanazon a pályán érvényesülni. Inkább előnyét vagy hátrányát érezted annak a szakmai utadon, hogy az édesanyád ismert színésznő?

Előnyét semmiképp. A pálya elején elkerülhetetlen az összehasonlítgatás a nézők és a kritikusok részéről is, és van egy nagy bizonyítási vágy az emberben. De mivel bár hasonlítunk, nagyon más karakterű szerepeket játszunk, így hamar kialakítottam a „Horváth Lilit”. Ebben a darabban különösen jó, hogy megmutathatjuk, hogy mennyire mások vagyunk.

– Három gyermeked közül, ha bármelyik ezt a pályát szeretné választani, mit tanácsolnál neki? Örülnél, ha folytatódna a családi hagyomány?

Szerencsére a fiaim biztosan nem fogják a színészetet választani. A legidősebb aktív kosárlabdázó, a kisebbet az informatika érdekli. Dorka a legkisebb, benne van a legtöbb kreativitás, zenei általánosba jár, igazi kis művészlélek. Mindennap elmondjuk neki, hogy ne legyen színésznő. De ha ezt választja, az a legfontosabb, hogy legyen legalább egy másik szakma és lehetőség is a kezében, mint nekem a tanítás. Ezen a pályán – főleg most – kell, hogy legyen b terve az embernek. 

Szerző: Gáspár Anna