Hatvanhárom éves korában elhunyt Horváth Márta, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja – rendezőasszisztense, súgója.

A kollégák búcsúja:

Mártusom, emlékszel?

A Kisfaludy teremben próbáltunk. A Rád jellemző profizmussal, a kezedben stopperrel mérted az időt, amit egy produkció megalkotására fordíthattunk a tizenhatból. Egyetlen napunk volt rá, de egymásban bízva tudtuk, hogy össze fog jönni, és láttuk a fényt az alagút végén. Sikerült! Mindig sikerült!

Ezt a stoppert most miért kellett elindítanod? És hol van a fény? Csak keresem, keresem, mert ez az alagút sajnos a Végtelen…

Küldöm azt az ölelést Neked, amivel mi mindig támogattuk és erősítettük egymást a sokszor végeláthatatlan küzdelmekben.

Ahogy ilyenkor szólítottál: Miklósod

Fekete Miklós tánckarvezető

Drága Márti! 

Amikor 36 évvel ezelőtt elkezdtem dolgozni a színházban, te voltál az, aki segített nekem abban, hogy megismerjem ezt a különleges és számomra ismeretlen világot. Sok közös munka, élmény van mögöttünk, és amikor valamilyen problémánk volt, lélekben is segítettük egymást. A szakmai tudásodat mindenki elismerte, és megbecsültek érte.

Nagyon vártad már, hogy nyugdíjba mehess, és élvezhesd a unokáddal töltött időt. Sajnos ez a csúnya betegség hamar elszakított tőle és tőlünk! 

Azóta is emlegetünk és hiányzol… 

Vlasics Rita súgó

Drága Márta!

Kéz a kézben 39 évig! Közel 100 produkcióban dolgoztunk együtt. Köszönöm a barátságot, a nem szűnő bizalmat. Köszönöm, hogy veled dolgozhattam. Biztnságban!

Felkészültségben te voltál az etalon.

Ki öltözteti a főszereplőt? Kérdezzük meg Mártit! Mikor induljon a forgó? Kérdezzük meg Mártit! Te voltál a mindent tudó asszisztens. Nagybetűvel A MÁRTI!

Minden előadás a szíved csücske volt. Szeretted a munkádat, szerettél minket is, a közvetlen munkatársaidat, a súgót és az ügyelőt. Nagy becsben tartottunk mi is, hiszen te voltál az, aki teljes tudással, odafigyeléssel segítette mindnyájunk munkáját.

Nem felejtünk és még sokat emlegetjük majd: „A MÁRTI tudja!”

Karácsony Szilveszter, főügyelő