Ha egy társadalom azt látja, hogy mindig mindent meg lehet úszni, ha van munkája, van kenyere, és nagyjából megél, akkor azt hiszi, hogy ez jó így, és nem vágyik a szabadságra – mondta a Kultúrtáj című műsorban Epres Attila Jászai Mari-díjas színész.
– A legnagyobb emberi bűn a gyávaság, és Magyarország évtizedek óta a gyávaság bűnét hordozza magán – fogalmazott az egyik legismertebb szinkronhang, aki szerint addig nem lesz változás, „amíg valaki nem fogja meg a macskakövet, és nem veri be a kirakatba, és nem lesznek még több ezren, akik ugyanezt teszik”. Epres Attila a NER fenntartásáért nem csak a Fideszt hibáztatja.
– Hibásak vagyunk mind. Az egész ellenzék egy gyáva, haszonleső, gazember banda – mondta a színész, aki a borderline személyiségzavarhoz hasonlította Magyarország mentális állapotát.
A Nemzeti Színházban történt baleset kapcsán Epres Attila úgy fogalmazott:
“Az egész történet az elejétől a végéig felháborító és minden szempontból ellene megy annak, amit úgy hívunk, hogy “munkarendileg szabályos”. Arról nem beszélve, hogy úgy kezdődött az egész történet a lezuhanás pillanata után, hogy a rendőrséget nem hívták föl, hogy lebontották a díszletet, tehát egy bűneset helyszínét, hiszen ez a történet életveszélyes, maradandó testi sérülést okozott a két kollégának. Ezért nagyon komoly felelőség terhel embereket, hiszen egy díszlet a megtervezés pillanatától addig, hogy egy előadásban szerepel, legalább három szűrőn átmegy” – fogalmazott Epres Attila.
“Most én nem hurcolnék meg a történtekért senkit, mert tudom, hogy ennek a – nem tudok másképp fogalmazni – valamiféle beteges kisebbségi érzéstől hajtott, szörnyű, bosszúálló embernek, aki Vidnyánszky Attila, a hatalmától retteg a Nemzetiben mindenki, és természetes, hogy nem tudnak ellene menni, amikor egy olyan vizsgálóbizottságot állít föl és titulál függetlennek, amelynek minden tagja a Nemzeti Színház dolgozója. Természetes, hogy nem fognak ellene vallani, mert az állásukkal játszanak. A két színész vagy a szüleik, vagy a hozzátartozóik nem fognak pert indítani, mert tudják, hogy akkor azt a színészt ellehetetlenítik, legalábbis addig, amíg ez az éra működik. Itt rettegés és félelem uralkodik jogszerűség és munkavédelmi szabályok helyett. Felháborító, hogy a rendőrség másnap a sajtóból tudta meg, hogy mi történt. És képtelen volt kivizsgálni a helyszínt. (…) Az is borzalmas és rettenetesen nehéz, hogy kollégám, Horváth Lajos Ottó többször is bocsánatot kér a lelkiismeretfurdalástól gyötörve Vidnyánszky Attilától, aki az egészért abszolút felelőssé tehető, hiszen állítólag többször is szóltak neki, mint rendezőnek, hogy veszélyes és meredek a díszlet és állítólag többször is azt mondta, hogy tessék megszokni, megtanulni, mert ilyen lesz.”
Epres Attila szerint Vidnyánszky Attila az utóbbi ötven-hatvan évet tekintve a legtöbb kárt okozta a magyar színjátszásnak:
“Itt folyik egy olyan vaddisznóskodás a művészet erdeiben, amit már nem lehet ép ésszel fölfogni. Amikor Vidnyánszky Attila meghúzott egy vonalat egy kerekasztal közepén, ahol a szakma jeles képviselői ültek tizenöt-húsz évvel ezelőtt, és azt mondta, hogy “itt vagytok ti, itt vagyunk mi” és “most mi jövünk”, akkor ott egy olyan szakadékot robbantott, ami azóta is tágul és tesz tönkre mindent.
Miután megalapította a Magyar Teátrumi Társaságot, elkezdte beszipkázni a színházakat, akik pénzt akartak az államtól. Persze, hogy akartak pénzt. Persze, hogy azt gondolták, hogy azt a kompromisszumot meghozzák, hogy belépnek ebbe az elég meredek dolgokat beszélő Vidnyánszky-féle körbe” – fejtette ki Epres Attila.
Arra is emlékeztetett, hogy Vidnyánszky Attila úgy kapott valamiféle felhatalmazást a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésére, illetve elsőként a Kaposvári Egyetem színházi tanszékének vezetésére, hogy adtak neki egy Kossuth-díjat és a Lex Vidnyánszkynak becézett törvénnyel kapott egy doktorit is: “Ami teljes őrület, olyan, mint valami Ceausescu-történet a régi Romániából vagy egy afrikai rezsimből. Nem lehet valakit kinevezni doktornak, mint egy népmesében, azért, mert kapott a királytól egy térdszalagrendet. Ez őrület! És mi ebben az abszurd történetben hirtelen azt látjuk, hogy két kollégánk életveszélyesen megsérül, majd elkezdenek nyüszíteni a vazallusok, hogy “Attila maradj”, ami egy Osztrovszkij komédiába illik vagy egy Moliére-be és egyszercsak megállapítják, hogy a történteknek nincs felelőse. Már az is abszurd, hogy lemond. Honnan mondana le? Félreértés ne essék, ő nem egy kinevezett igazgató. Ő egy intézmény tulajdonosa. Ezt nem mindenki tudja ebben az országban. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház Nonprofit Zrt egyik tulajdonosa. Ő nem mondhat le” – vélte Epres Attila, aki szerint a legrondább áldozathibáztatás zajlott a baleset után, hiszen elhangzott, hogy a színész figyeljen oda jobban.
Az SZFE modellváltása kapcsán is elmondta a véleményét:
“Egy nagyon hosszú idő alatt jól felépített művészi struktúrát, amit a mi nagy tanáraink, elődeink, Szinetár Miklósék és az Ascher, a Zsámbéki, a Székely fölépítettek egy pillanat alatt szétvertek. Ezt irtó nehéz lesz majd újra összerakni. Nem lehet az SZFE-t úgy letarolni, hogy a professzorok és nagy múltú szakmabeli tanárok helyére egyszercsak beültetnek foci barátokat, tanításra képzetlen színészeket és operatőröket. Botrány” – szögezte le a színművész.
• Milyen szabálytalanságok előzték meg a Nemzeti Színház novemberi súlyos balesetét?
• Miért tűr el mindent a magyar társadalom, és miért kell szégyellnie magát az értelmiségnek?
• Miért nem lehetne ma leforgatni a Szomszédokat?
• Mi a baj a magyar szinkronnal?
• Miért nem szabad hallgatni a daganatos betegségekről?
Ezekről a kérdésekről is szó esik az interjúban.