December 2-án mutatták be a Thália Színház legújabb nagyszínpadi előadását, a Beckham – szatirikus vígjátékot a bulvármédia szenzációiról, és az azokat mesterien manipuláló szakemberekről. Miközben a színészek a próbafolyamat utolsó szakaszába léptek, a Beckham rendezőjét, Keszég László nyilatkozott a darab háttérmunkálataival kapcsolatban.

Bemutatnád néhány szóban a darabot?

A Beckham egy cseh kortárs színdarab, úgy tudom, egyszer játszották eddig Prágában, most pedig a magyar ősbemutatójára készülünk. Középpontjában a bulvár működése áll, és az a folyamat, ahogy az úgynevezett spin doctorok (azaz sajtómágusok) kigondolják a különböző kampányokat, vagy azokat a megmozdulásokat, amelyekkel erőteljesen és kompromisszumot nem ismerően rá akarnak hatni valamire, hogy bizonyos eredményeket elérjenek. Egy komoly, igen ellentmondásos darab lesz, mindannyiunk életére nagy befolyással bíró jelenségekről.

Filmeknél már sokszor láthattuk, hogy igaz történet, valós események alapján készült el egy forgatókönyv. A Beckham ennek a kristálytiszta példája; bizonyos elemek igazak, de más, ugyanannyira fontos elemei a szerzői fantáziával születtek meg. Nem egy az egyben az igazság, de annyi igazságot tartalmaz, hogy abszolút mellbevágó lesz ettől a történet.

A minket érintő szál a 2000-es évek elején futott le. Akkoriban David Beckham a Real Madrid játékosa volt, és hírbe hozták a titkárnőjével, Rebecca Loos-szal, aki azóta egy Norvégiában élő boldog orvosfeleség két gyerekkel. Azóta sem lehet biztosan tudni, mi történt valójában; az egész ügy egy mítosszá vált, és ez a darab kiindulópontja is.

A cselekmény fő mozgatórugója, hogyan csinál ebből az ügyből Max Clifford, a híres bulvárguru hatalmas sztorit, amit a tabloidok, azaz a brit bulvársajtó, ezáltal pedig a világsajtó is heteken keresztül címlapon tart. És hát, kevés durvább dolog van a brit bulvársajtónál, ezt tudni kell ahhoz, hogy értelmezni tudjuk, mekkora pénzek forognak, ha valaki belemegy egy lejarató kampányba. A pénz fontos szerepet kap a darabunkban is; itt a lényeg az, hogyan építik fel ezt a kampányt, hogyan derül fény közben még durvább igazságokra, ez pedig mennyiben befolyásolja a tervezett koncepciót – ha befolyásolja egyáltalán.

Mi volt az első benyomásod a történetről, szövegkönyvről?

Az, hogy ez a darab érdekes módon rávilágít dolgokra, akár még lélektani motivációkra is, hogy miért mennek el ilyen messzire egyes emberek. Tőlem távol áll a bulvár, legszívesebben jazz zenét hallgatok egy félig elhomályosított szobában egy szuper sztereón vagy hifin, de az első benyomásom az volt, hogy ebből most én is tanultam valamit.

Az is tetszik, hogy bár mi itt, Kelet-Európában szeretünk magunkkal, az itteni aktualitásokkal foglalkozni, ez a cseh darab a nagy világszínpadon történik, és egy abszolút világsztár köré épül. Hatalmas ereje van már a mi világunkban, a mi társadalmunkban is a bulvárnak, tehát a következtetéseket mi is le tudjuk vonni, mégis valahol érzékeljük, hogy ez nem nálunk történik, hanem Londonban és Madridban.

Hogy haladtok a próbákkal? Voltak nehézségek, amikkel meg kellett birkóznotok?

Egy nagytudású színpadi szerzővel, Petr Zelenkával van dolgunk, akinek egy korábbi darabját, a Hétköznapi őrületeket már nagy sikerrel játszotta több magyar színház, köztük a Thália is. Zelenka a kortárs, kihagyásos technikával születő darabokat és ezt az írói technikát tökéletesen ismeri. Ezalatt azt értem, hogy nincs minden elmondva, a történet lólépésekben fejlődik beszélgetések sorozatával. Olyan, mintha erős és színes fotókat kapnánk a történetből, amit pörgős tempóban követünk végig. Ez technikailag kifejezetten nehéz, kicsit olyan, mintha a Bach partitákat akarnám megtanulni és rövidesen előadni. A színészeknek is komoly feladat mindez, pont abból kifolyólag, hogy sok minden kihagyásokkal működik, viszont szerencsére jó a szereposztás, így bármennyire nagy fába vágtuk a fejszénket, azért lekopoghatom, hogy eddig jól haladunk.

A darabban néhány valós személy is megjelenik. Hogy nézett ki a felkészülési folyamat, milyen háttérkutatást végeztetek a botrányhoz kapcsolódó személyek és a történtek megismeréséhez?

Érdekes módon a történelmi pillanat pont a bemutatónk alá érkezett, azzal, hogy a Netflixen is megjelent egy négyrészes dokumentum sorozat Beckham karrierjéről, emellett a dramaturgunk, Enyedi Éva is komoly háttérkutatást végzett. Valóságos a főszerkesztő, valóságos a guru, valóságos a lány, valóságos maga a házaspár is, mellettük pedig vannak bizonyos kitalált figurák, akik viszik előre a cselekményt, és az ő közbelépésük miatt gördül az adott irányba a történet.

A darab tehát több szempontból is hibrid, fiktív és valóságos elemekből épít fel mélylélektani jeleneteket. Olyan, mint egy bohózatnál: nincs olyan, hogy vagy itt, vagy ott játszok el bizonyos elemeket, ha a neki kitalált pontban nem történik meg, akkor az az esély elúszott. Azt tehát tudni kell, hogy nem egy térdcsapkodós vígjátékra, hanem egy elgondolkodtató szatírára kell számítani.

Változtat bármennyit az élményen, hogy a nézőnek van-e háttértudása a Beckham-botrányt illetően?

Nem, ez nyilván úgy van megszerkesztve, hogy ne legyen szükséges az adatok háttértanulmányozása. Nekünk csak azért volt fontos, mert így könnyebben tudtuk elképzelni azokat a figurákat, akik ezeket az eseményeket előidézik. A nézőnek nem szükséges tudni mindent az esetről, hiszen ez egy teljes értékű, fiktív darab, mindössze igaz történet alapján.

Mit gondolsz, azt kapják majd a nézők, amire a darab beharangozója alapján számítanak, vagy tartogat a Beckham meglepetéseket?

Remélem, hogy nem árulunk zsákbamacskát: egy magas szintű, technikailag nehéz és összetett feladatot igénylő, sodró lendületű darabot fognak látni. Nem egy sima, rekeszizmok mozgatására szerveződött bohózat, ez annál sokkal több.

A premierre maga David Beckham is meghívást kapott. Ha eljön, ő vajon milyennek látja majd az elkészült darabot?

Ezt el sem tudom képzelni. Egy olyan személyről van szó, akit utóbbi időben a Netflixes dokumentumfilmnek köszönhetően talán volt lehetőségünk, ha csak távolról is, egy kicsit jobban megismerni. Nehéz elképzelni azt a feszültséget, amit érezhetett, miután egy szerencsétlen, meggondolatlan mozdulata miatt az angol válogatott a ’98-as francia világbajnokságon kiesett, és ezért a közönség az egyes számú közellenséggé nyilvánította, majd utána hónapokon keresztül bárhol megjelent, trágárságokat dobtak a fejéhez, nem hagyták békén, 75000 ember fütyülte ki, ha megkapta a labdát.

Ehhez képest, ha David Beckham valamilyen szinten nálunk is negatív fényben tűnik majd fel, hiszen az alapkoncepció, hogy kavart a titkárnőjével, nehéz elképzelni, vajon mennyire lenne számára jelentős azok után, amik 2004-ben történtek vele. Persze kíváncsi lennék, hogy mit szólna a darabhoz. Az a tippem, megsúgom, hogy nem értene egyet bizonyos dolgokkal.

Forrás:
https://thalia.hu/