Kiss József színész-rendező – Balázs Péter igazgatása idején – 12 évig a szolnoki színház művészeti vezetője volt, most pedig megpályázza a színházat. Az Origo videóinterjújában és a Magyar Nemzetben az SZFE-ről is nyilatkozott, ahol nemsokára tanítani fog.
“A szaksajtó azt mondja, fő a nyitottsága, a tolerancia, de amikor arra kerül a sor, hogy ezt gyakorolni kéne, akkor haragszik, tele van előítélettel, meg akarja mutatni világnak, a minőség miatt ugyanazok az elvárásai Békéscsabával, Zalaegerszeggel, Nyíregyházával, Szolnokkal mint Budapesten az Örkény Színházzal, a Katona József Színházzal vagy Péter Brook színházával. De a realitásokat is figyelembe kell venni. Szolnokon nem lehet ugyanúgy csinálni színházat, mint Budapesten, mert ha én Örkény Színházat csinálnék Szolnokon, akkor engem valószínűleg elkergetnének. Ez nem a színház problémája, ez a világ problémája, más közönség él Szolnokon, mint az Örkény Színház törzsközönsége” – fejtette ki Kiss József.
Arról is beszámolt, hogy egy ízben egy fiatal színész visszautasította a szerződés ajánlatát, noha Júlia és Gelsomina szerepét is felajánlotta neki a szolnoki színházban. Ez számára egy “dermesztő, sorsfordító” pillanat volt.
Arról is beszélt: elvállalta, hogy tanítani fog a Színművészetin. “Tisztában vagyok a helyzet körüli akciókkal és reakciókkal, mert úgy gondolom, hogy az egyetemen, ahol egyébként biztos nagyon kiváló emberek tanítottak ezidáig, egy olyan szellem uralkodott el, amit semmi esetre sem nevezhetünk sem demokratikusnak, sem kizárólag szakmainak, hanem ez bizony világnézetileg nagyon erősen determinált volt ez az egyetem. És ez nem jó. Tehát kifejezetten káros, már csak azért is, mert én mint művészeti vezető azt tapasztaltam, hogy szakadék kezd tátongani a felsőoktatási intézmény és a vidéki színházak között” – fejtette ki Kiss József, aki szerint arra a következtetésre “juttattatják el a hallgatókat, hogy a vidéki színház nem fontos”.
“Olyan ízlés uralkodott el az egyetemen, ami gátja lett a normális együttműködésnek. Ez nagyon szomorú, mert ezt senki sem akarta és senkinek nem öröm ez az egész. Ez egy nagyon súlyos ügy” – tette hozzá és megemlítette: az, hogy Szolnokon valaki máshogy gondolkodik a világról sosem volt probléma.
(A szerk.: Az Egyetem Szakmai Hitvallása a számokból kiindulva fogalmazza meg ellenérveit. Az elmúlt tíz évben végzett színművészek pályájának jelenlegi (2020-as) állapotát vizsgálva azt találja, hogy 68% kőszínházban, ebből 26% vidéken dolgozik, és mindösszesen 6 % játszik a független szférában. Ami pedig az indulást illeti, eszerint 78%-a kőszínházban, ebből 38% vidéki színházakban kezdte pályáját. Mindez annak ellenére van így, hogy „a Vidnyánszky Attila által bevezetett ún. duális képzés szinte teljesen elzárta az SZFE számára a csatornákat azok felé a színházak felé, melyek ebben részt vesznek. Az egyetem a legnagyobb erőfeszítések mellett sem tud kíváncsiságot ébreszteni sok igazgatóban, a vizsgaelőadásokat az igazgatók legtöbbje, sokszor személyes meghívások ellenére sem látogatja” – olvasható a kiadványban. Az elmúlt tíz évben végzett rendezőknél pedig azt találták, hogy a kőszínházi rendezések 54,8 %-a vidéki előadás, és a 135 bemutatóból 71, azaz 52,6 % Magyar Teátrumi Társaság tag színházban volt.)
Szilléry Éva arról is kérdezte Kiss Józsefet, mit szóltak ahhoz, amikor Pintér Béla a Madách téren, a színházakat érintő törvénymódosítási tervezet ellen való tüntetésen úgy fogalmazott megszólítva a kultúra prominenseit: “Megtudtátok, hogy a pokolban kipeckelt szemmel kell majd néznetek Balázs Péter szolnoki rendezéseit, a Magyarország-Wales világbajnoki selejtezőt és a végtelenített Bayer Show-t? Mégsem fogtok bűnhődni? Mégsem vagytok gyilkosok? Mégsem vagytok a magyar kultúra gyilkosai?”
“Elsősorban magáról festett negatív képet, feltételezem, hogy Pintér Béla egyetlen előadásunkat sem látta. Feltételezem, hogy előítéletek alapján jött a szájára ez a mondat, ami azért nagyon kellemetlen, mert a saját kollegáiról mond ilyet. Én soha az életben nem mondtam rosszat Pintér Bélára, nem azért, mert ne tudnék rosszat mondani éppen Pintér Bélára, hanem azért, mert nem tartom ízlésesnek. Ez a különbség köztünk és azok között, akik ott kint tüntettek. Nekik belefér, nekünk nem” – fogalmazott Kiss József.
(A tervezet, amely ellen tüntettek 2019 végén a független színházak állami támogatását vette volna el. Erre végül nem került sor.)
A megosztottságért Kiss József szerint elsősorban azok tehetők felelőssé, akik a kétezres évek elején vezették a Színház- és Filmművészeti Egyetemet.
Kiss a Magyar Nemzetnek a terveiről is nyilatkozott. Elárulta: “Nagyon nyitott színházra készülünk, amelyben csak az a fontos, hogy amit csinálunk, az építsen és ne leépítsen. Ennek szellemében olyan produktum, ami leépít, nem kerülhet a színpadra, függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali alkotó munkája. (…) Hamvas Béla és Márai Sándor művészetelméletét tanítani kellene a művészeti egyetemeken. (…) Van világalkotó és világromboló művészet. Ez utóbbi egy olyanfajta gondolatból jön létre, amely többnyire jó szándékú: azzal jobbítom a világot, ha az ember aljasságát, ösztönvilágát, a hitványságot, az árulást, a gyilkosságot mutatom nagy beleérzéssel és színesen, ezzel megszabadítva a rossztól, a bűntől a világot, mert a néző megijed, és elfordul a rossztól. Ezek a művészek csak a hibákkal foglalkoznak. Lehetőleg feloldás, katarzis nélkül, a kérdéseket nyitva hagyva, mert úgy „korszerű”. Ám mint Hamvas mondja: a világ paradox, ezért ez pont fordítva történik, s aki csak a hibákat mutatja meg, az tovább rontja a világot, rászabadítva a sötétség démonait. Hamvas Béla úgy tartja, hogy a művészek a világ utolsó mágusai, akik képesek élettel megtölteni az élettelen dolgokat. Az nem varázslás, ami alacsony színvonalú emberi cselekedet, mert a mágia a legmagasabb, a teremtéshez közeli gesztus “– magyarázta Kiss József.
Ez utóbbi interjúban is szót ejt az SZFE helyzetéről, többek közt azt mondja:
“2001-ig, Huszti Péter rektorságának végéig nem volt érezhető az a balratolódás, ami Ascher Tamás 2006-os kinevezésével odavezetett, hogy teljesen kiszorítottak minden másként gondolkodó tanárt”. Kiss szerint “ha a baloldali jogvédők korrektek lennének, akkor ezt számonkérték volna az egyetem rektorán”. (Időközben Székely Gábor is vezette az egyetemet. A szerk.)
Példaként Pintér Tamás Oroszlán és Kerényi Imre távozását említi.