Az alábbiakban közkinccsé tesszük Major Tamás üzenetét, amelyet egykori színész osztályának címzett 1983 júniusában.

Major Tamás az alábbi sorokat kifejezetten annak az osztálynak írta, melynek tagjai: Bal József, Kocsó Gábor, Molnár Erika, Németh Gábor, Zubornyák Zoltán, Varga Zoltán, Vajdai Vilmos, Lengyel Ferenc, Vlahovits Edit, Tarján Péter, Zsíros Ági (†). A felsorolt művészek 1982-86 között jártak a Főiskolára Major Tamás- Székely Gábor- Zsámbéki Gábor osztályába.

Major Tamás tízparancsolata:

1. Van-e tehetséged az élet /és fonákságai/ figyelésére?

2. El tudod-e raktározni, amit láttál?

3. Állandóan és szenvedélyesen akarsz-e játszani? /megfigyelés után azonnal/

4. Lehet sikered /jó, feszült kapcsolatod a közönséggel/, de „jó” sohasem lehetsz, mindig maradnak megoldatlan, vagy újításra váró részletek.

5. Bármilyen vonzó jelenség vagy – unlak, ha azt keresed ami neked jól áll – és nem teremtesz a kapott anyagból élőlényt, izgalmas, nehéz munka, felfedezések, gyakorlás után.

6. Mert „könnyedén” játszani csak kínszenvedéssel, gyötrő kételkedéssel, szorgalmas, kitartó, izzadságos gyakorlás után lehet.

7. Ha ez sikerül, a színész boldog, /jogosan hiú/ – de ha felkészülés közben a sikerre gondol – megbénul.

8. Az a nap, amikor nem szabsz magadnak megoldandó feladatot, visszavet a pályádon. A tehetség romlandó – ha nem fejlődsz – visszafejlődsz.

9. A színházat, a játékot, a stílust minden alkalommal újra kell felfedezni. /A mesterségünket megtanulni nem lehet./

10. Az egyszerűség és közvetlenség végcél, nem kiindulási pont. A legkomplikáltabb, összetettebb szöveget kell hosszú gyakorlás után a figura nevében úgy fogalmazni, hogy az egyszerűnek hasson.

1983. június 16., Major Tamás