Dramaturg, színész, drámaíró – stand upos beszédkészséggel. Nemrég mutatták be új darabját az Örkény Színházban, a Hat medúza egy tepsibent maga rendezte. Jelenleg egy önelemző regényt ír fizikai fájdalomról, rehabilitációról, apává válás vagy apává nem válásról. Ennek kapcsán kérdezte Fekete Ádámot a Népszava.
Érettségi után rögtön felvették a Színművészeti Egyetemre, ott még két évet sem végzett, már megkapta a Junior Prima Díjat. A kérdésre, mit gondol, minek köszönhető ez az indulás, Fekete Ádám elmondta:
“A kezdeti berobbanásnak alapvetően ez utóbbi lehetett a fő oka, azaz a másságom és az azzal való viszonyom. Az emberek meghálálják ezt a hozzáállást. A nyelvkészségem mellett teremtődött körülöttem egy felszabadító légkör. Persze indokolatlanul korán jött az elismerés, 22 éves voltam, még nem rendeztem, nem is írtam igazából semmit. A TÁP Színházban láttak fellépni – hogyan bánok a saját hiátusaimmal, és hogyan bánok a nyelvvel. Azt éreztem, egy nagyon erős szimpátiát szeretne kifejezni ezzel a díjjal a szakma, de kissé nyomasztó is volt számomra ez a megelőlegezett bizalom.”
Azt is hozzátette: “Kerülöm a gondolatot, hogy példa legyek, mert azzal a rossz dolgok is felnagyítódnak bennem. (nevet) A Tajgetosz Shownak (Egy máig elérhető, igen népszerű 30 részes Youtube-sorozat, ami Végh Zsolt ötletéből indult, és 80 ezres nézőszámmal, 18 ezer követővel rendelkezik – a szerk.) viszont konkrétan az volt a célja, hogy bemutassa, ahogy én bánok a fogyatékosságommal vagy épp kifigurázom azt. Ez a show felvillantja, nem kell olyan véresen komolyan venni, patetizálni a problémáinkat és akadályainkat.”
Utolsó munkájában, a Hat medúza egy tepsiben című darabban a főhős púpja csillogó dísszé válik. Arról szólva, mekkora munka eljutni idáig, úgy fogalmazott:
“Sok munka – sokat gondolkodom, és sokat írok róla magamnak. Faramuci dolog, hogy az ember épp a gyengeségéből tud erőt meríteni. (…) (…) Úgy kell az előadást is nézni, ahogy a cím felvezeti: ez hat medúza egy tepsiben például. Kicsit lebeg, kicsit álomszerű, kicsit költői, kicsit humoros. Közben meg ott sülünk egy tepsiben. A tétje az egész tobzódásnak, hogy legyen időközben szórakoztató: jókedvvel vessz el a szövegben, jókedvvel kapcsolj ki, ha kikapcsolsz, a kiúttalanság ellenére pedig ne lehangolt legyél, hanem valahogy pallérozottabb és tettre készebb.”
Arról is beszélt, hogy a humor elemi és szerves része a világlátásának meg a saját maga látásának: “És nem védekezés, éppen hogy támadás, mert leleplez egy csomó álságosságot. Az ember önmagát is folyton leleplezi vele, mert amit például tragédiaként élek meg, mert mondjuk a társadalom tragikus köntösben rakja rám, máshonnan nézve komikus, kisszerű, eltörpül.”
A teljes interjú a Népszavában olvasható, szerző: Marik Noémi.