„Bent lenni nem egy Hawaii típusú dolog, fizikailag és pszichésen is megterhelő, ott van a vírusveszély is, az állandó fertőtlenítés, maszkozás. Rengeteg a bizonytalansági tényező” – fogalmazott a színész-rendező Fekete Ádám, a másodikos dramaturgosztály óraadó tanára a Magyar Narancsnak, aki egyetemi polgárként rendszeresen bejár az SZFE épületébe.

„Kemény munka eljutni egy olyan döntésig, amit mindenki magáénak érez. Elengedhetetlen, hogy mindenki ki tudja mondani, őszintén mit gondol, és semmilyen vélemény ne legyen démonizálva. Ez nem mindig egyszerű, amikor felfokozott állapotban diákok negyedik órája vitáznak a levegőtlen maszkban. Valójában egy ilyen állampolgári helyzetben maga a fórum egy állandó színház – intenzív színházi helyzet” – mesélte Fekete Ádám.

Bár a diákok céljai konkrétak és az egyetemi autonómiáról szólnak, Fekete szerint ez nem az SZFE, hanem az ország ügye.

„Azért más ez a tiltakozás, mint az eddigiek, mert érzékletesen felmutatja: nincs már hova hátrálni. Nincs már olyan, hogy tüntetünk, kiállunk valamiért, aztán megyünk haza, vissza, csinálni a dolgunkat. Nincs olyan többet, hogy csak félig állunk ki, hogy utána azért még legyen hova visszamenni. Szerintem most kezd összeállni az, hogy nincs hova visszamenni. Már rég elvették azt a sávot is, ahova kihátrálhatna bárki” – véli Fekete Ádám.

Ádám nyilatkozata a Magyar Narancs Az őrzők c. cikkében olvasható.
(Magyar Narancs 2020.09.10 – 12,13,14. oldal)