Fekete Péter tüntetésről, tao pótlásról, koronavírusról és a Színművészetiről nyilatkozott
2020. július 11., szombat 09:00
„Köszönjük, Magyarország!” címmel indított programot az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kultúráért Felelős Államtitkársága, amelynek keretében 1 milliárd forintot osztottak szét a koronavírus-járvány miatt munka nélkül maradt előadóművészeknek. Fekete Péter államtitkárt a kezdeményezés sikeréről kérdezte a Demokrata.
A teljes interjú a Demokratában olvasható.
Demokrata 2020.07.08 – 11. oldal
„(…) A rendezvények, előadások és koncertek elmaradása nemcsak az egyes intézményeknek okozott drámai bevételkiesést, de különösen sújtotta azokat, akik vállalkozóként, mint független előadók, vendégművészek szerződtek egy-egy produkcióra. Kifejezetten az ő támogatásukra hoztuk létre a Köszönjük, Magyarország! programot, a pályázatok lefolytatásával a kiemelt kultúrstratégiai intézményeket bízva meg. (…)
Vagyis nem mi mondtuk meg az államtitkárságon, pláne nem én egy személyben, kinek jusson pénz és kinek ne,
hanem azok a vezetők és bizottságok, akik jól ismerik a saját területükön dolgozókat, és pontosan tudták, kinek hány fellépése lett volna ebben az időszakban, és kiknek volt ezek elmaradása miatt valóban a legnagyobb szükségük a gyors segítségre” – állította Fekete Péter.
Végül 3000 magyar művész jutott így maximum háromszázezer forinthoz.
A programról Alföldi Róbert a Magyar Narancsnak úgy fogalmazott:
„aki éhezik, beadja a Wass Albert-pályázatát”.
Ezt a következőképpen kommentálta Fekete Péter: „A művészeket egyszerűen arra kértük, egy oldalban írják meg, pontosan hány és milyen típusú fellépésük maradt el a karantén miatt, és ha elmúlik a pandémiás időszak, valamilyen módon, az általuk meghatározott tartalmú vállalásokkal, mondjuk felolvasó-színházi előadásokkal, koncertekkel, irodalmi vagy önálló estekkel szolgáltassák le a most megkapott előgázsit. Ez pontosan ugyanaz az irány, amit a magyar kormány évek óta következetesen képvisel: nem segélyt kell osztani az embereknek, hanem munkát adni nekik. (…)”
Fekete Péter szerint Magyarországon ritkán látott spontán összefogás jött létre ebben az általában széthúzó szférában. Úgy véli, az aktív, dolgozni, fellépni akaró művészek révén gyorsabban újraindulhat a magyar kulturális élet vérkeringése, és hosszútávon „soha nem látott új lehetőségek nyílnak,
hiszen egy kicsi, eldugott falu polgármestere, könyvtárosa, művelődésiház-igazgatója, nyugdíjasklub-vezetője most ingyen vendégül láthat olyan művészeket, akiknek a meghívására anyagi források nélkül eddig nem volt lehetősége”.
„(…) Mi azokat a művészeket akartuk anyagilag-lelkileg megerősíteni, akik sehol nincsenek főállásban, valamilyen gazdasági társaság tagjai, vagy katások, kísérletező alkotók, vendéglátóipartól függő cigányzenészek. Nekik persze már a kata fizetése alól való állami mentesség is sokat számított, de csak ettől még nem tudtak volna miből kenyeret venni.
A függetlenek támogatásáról pedig annyit mondanék, hogy nem látom halomban állni a bocsánatkérő leveleket az íróasztalomon
azon intézmények és társulatok vezetőitől, akik tavaly decemberben, egy áldokumentumra hivatkozva tudatosan megtévesztették, felhergelték, majd utcára vitték a színházszerető közönséget és a művészeket. Úgy, hogy előtte egyetlen kérdést sem tettek fel a kulturális államtitkárságnak arról, igazak-e az állítások, miszerint a kormány be akarja szántani a több mint húsz éve működő Nemzeti Kulturális Alapot, vagy totálisan padlóra akarja küldeni a függetleneket. Azt meg különösen megdöbbentőnek tartom, hogy egyesek anélkül kürtölték tele a világsajtót mindezzel, 140 külföldi színházat írásban tájékoztatva a „diktatórikus” magyar viszonyokról, hogy megbizonyosodtak volna a fennen hangoztatott állításaik valódiságáról. Én viszont vettem a fáradságot, és nemrégiben magam is küldtem száznegyven levelet ugyanezeknek az intézményeknek, tételesen és adatok alapján cáfolva az összes fél évvel ezelőtti vádat. Ám ahogy látom, az ellenzéki sajtó nem lobogtatja sehol sem az írásomat” – fejtette ki Fekete Péter.
„Mára bebizonyosodott, hogy a kulturális tao-rendszer kivezetése után létrehozott újfajta elosztási szisztémával, amiben nincs lehetőség a trükközésre, csalásra, mindenki jobban járt.
Közben létrejött a Lázár Ervin-program, amivel elértük, hogy minden magyar iskolás gyerek tanévente egyszer eljusson színházba. Korábban nem látott mértékben biztosítottunk forrásokat a kultúrában: az Eurostat 2019-es adatai szerint Európában GDP- és lakosságarányosan Magyarország költi a legtöbb pénzt előadó-művészetekre. A színházak ezen belül is különleges helyzetben vannak. A budapesti teátrumok az idén ötszázmillió forinttal több támogatást kapnak, és a kormány a vidéki színházaknak harminc, a független alternatív színházaknak pedig húsz százalékkal nyújt több forrást. A budapesti székhelyű függetlenek támogatásairól egyébként a Karácsony Gergely főpolgármester által felállított bizottság döntött. Ha valaki nem elégedett a végeredménnyel, ennél a kuratóriumnál lehet panaszt tenni. (…)
Ha már ilyen nagy összeget fordítunk e területre, nagy felelősség, hogy az a leghatékonyabban legyen elosztva, felhasználva” – mondta Fekete Péter.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem sürgetett modellváltásáról szólva úgy fogalmazott:
„Az egyetem modellváltásának ügye az Innovációs és Technológiai Minisztérium hatáskörébe tartozik. Ami a belső szabadságot és autonómiát illeti, én úgy hiszem, azt nem fenyegeti veszély.
Magyarországon eddig sem szólt bele senki, milyen módszer alapján tanulnak a színészhallgatók, és ezután sem fog. Egy biztos: a Színművészetit és az ott tanuló diákokat nyitottabbá kell tenni” – szögezte le Fekete Péter.
A teljes interjú a Demokratában olvasható.
Demokrata 2020.07.08 – 11. oldal