Baltazár Színház alapítójával és művészeti vezetőjével beszélgetett a femcafe.hu. Elek Dóra a magazin ‘A Leginspirálóbb civil teljesítmény’ kategóriájának egyik jelöltje 2020-ban.

A femcafe.hu cikkéből:

Elek Dóra 1998 januárban alapította meg az egyetlen olyan hivatásos színtársulatot Magyarországon, amelynek tagjai értelmi sérült színészek. 2015-ig a társulat előadásainak állandó rendezője volt, 2015-től pedig dokumentumfilmeket rendezett. A Baltazár Színház indai utazásáról készült Világlátó Baltazár című filmje a Jaipur Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját, de számos más szakmai és állami elismeréssel is büszkélkedhet.

„Kiválasztottnak lenni bármilyen helyzetben jó dolog. Számomra ez most egy új feladat, amiben meg szeretnék felelni. Van bennem egyfajta felelősség és kötelezettség érzés, hogy amit csinálunk, azt a lehető legtöbb platformon képviseljem és hirdessem. Sokan ismerik már a Baltazár Színházat, de mindig örülök az olyan lehetőségeknek, ahol nagyobb közönséghez tudunk szólni, ez is egy ilyen alkalom. Nem vagyok egy nyomulós fajta, de borzasztóan hálás vagyok, ha egy számomra szimpatikus kezdeményezés, ügy kapcsán felkérnek” – mondta a díj kapcsán Elek Dóra.

“Általános iskola végétől kezdve rendszeresen jártam színházba. A családi, baráti körömben rengeteg színész volt, ami hatott rám. Gimnázium legvégén már megfogalmazódott, hogy nemcsak nézőként lehet élvezni a színházat, hanem a csinálójaként is. Kicsit kitoltam az elköteleződést, de onnantól, hogy pályára álltam, rendíthetetlenül csináltam. Megfogalmazódott bennem, hogy nézőként én mit igénylek, ez pedig a katarzis. Ezzel az élménnyel, a lehető legtöbbel szerettem volna megajándékozni a közönséget. Azt hiszem, hogy csak jól érezni magunkat a színházban, az nem elég. Fontos, hogy kikapcsolódjunk és egy telt batyuval távozzunk, de ennél több, nemesebb célja kell, hogy legyen. A társadalmunk ma olyan komoly sérülésekkel van tele, hogy a művésznek nagyon fontos feladata, hogy ezeken átléptesse a nézőket. Kell, hogy egy előadásnak társadalmi tétje legyen. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak szórakoztassunk, mert akkor eluralna bennünket az érzelmi sivárság. A művészet ezt nem hagyja” – fogalmazott pályájáról.

A kérdésre, mi segíthet abban, hogy ráleljünk a valódi hivatásunkra, úgy válaszolt: “Ez a legfontosabb dolgok, a siker mozgatója, hogy az ember azt csinálja, amit szeret. Egyszerűen csak abban tudunk jók lenni. Azt gondolom, hogy sok szempontot kell mérlegelni, amikor meghozzuk azt a döntést, hogy milyen hivatásnak kötelezzük el magunkat. Fel kell tennünk magunknak néhány fontos kérdést. Merünk-e dönteni úgy, hogy nem az anyagi szempontot nézzük, hanem a belső hangunkra hallgatunk? Jók vagyunk-e egyáltalán abban, amit szeretünk? Tudjuk-e hosszú távon élvezni azt? Ez hosszú, bonyolult döntés és kell hozzá egy jó nagy adag bátorság és önismeret.”

A teljes interjú itt olvasható.