„Kicsit olyan, mint Csipkerózsika” – magyarázta Raphaël Masson, a Versailles-i Örökség restaurátora a Kis-Trianon-kastély kertjében megbúvó ékkőre, mely hajdan a királynő titkos helye volt. Ez az a hely, ahol a zene- és színházrajongó királyné utoljára állt színpadra, hogy a Sevillai borbély Rosináját eljátssza Beaumarchais, a szerző szemei előtt.

A Mária Antónia (1755-1793) építésze, Richard Mique tervezte épületet, amelyben egyedülálló módon, működőképesen maradt fenn a 17. századi színpadi gépezet, a francia forradalom is megkímélte, mert értéktelennek ítélték. „Valóságos csoda, hogy ez a színház fennmaradt. A 18. század második felében igazi színházmánia uralkodott, minden herceg teátrumot építtetett az otthonában, de szinte semmi nem maradt fenn ezekből” – erősítette meg Masson.

A pandémia alatt megszűntek a vezetett látogatások, amelyek során havonta egyszer a közönség megtekinthette a korszak színpadtechnikáját, így a restaurátorok és művészek a kényszerszünetet a rossz állapotú függöny pótlására fordították. A december közepén helyére akasztott, díszes aranyszegélyű kobaltkék új függöny valójában optikai csalódást keltő festett vászon – árulta el a restaurátor.

Maga a terem is csupa vizuális illúziókeltés, hamis márvány, papírmasé és karton rejtőzik az aranyozott felületek mögött. Egy másik projekt a színház-múzeum díszleteinek felújítása. A teátrumban, amely Mária Antónia korában akár 250 nézőt is befogadott, három teljes díszlet is fennmaradt: egy rusztikus, egy erdei és egy Minerva templomát ábrázoló, mely a világ legkorábbi, teljes egészében fennmaradt díszlete (1754).