Április 11-én óriási sikerrel mutatta be a Kezdet/vége című cirkusz-színházi előadását a Loupe Színházi Társulás. Most Csuzi Mártonnal, a darab koreográfusával készült beszélgetés.

Luca és Peti fiatal házaspár, akik az első gyermeküket várják: bármelyik pillanatban. Luca teljes gőzzel készül az új életre, de Peti még két világ között ragadt: az elköteleződés ijesztő, de nem elköteleződni még jobban. Luca már nem vár tovább Petire, hogy összerakja a babaágyat, a saját kezébe veszi a dolgokat, miközben Peti a legjobb barátjával, Móriccal próbál megoldást találni a dilemmájára, aki nem biztos, hogy a legjobb tanácsadó.

Játsszák: Molnár Áron, Mohai Tamás, Földes Eszter

A közönség téged tánc-és cirkuszművészként, valamint koreográfusként ismerhet. Mit jelent a tánc, és mit a cirkusz az életedben?

Csuzi Márton: Alapvetően táncosként kezdtem a pályafutásom, de már az elején is inkább az akrobatikus, nyers mozgásformák érdekeltek. Aztán elköltöztem Párizsba egy időre, ahol ösztöndíjjal tanulhattam parkourt és akrobatikát. Mikor visszaköltöztem Magyarországra, akkor kezdtem el az ott megszerzett tudást hasznosítani a színpadon, cirkuszi technikákkal, zsánerekkel kísérleteztem, amik szépen lassan felnőttek a tánc mellé az életemben. Most valahol a kettő között egyensúlyozok, egy ideje nem csináltam olyan előadást, ami tisztán egy diszciplínát használ, minden előadásomban a műfajok közötti határokat feszegetem. Azt hiszem ez jellemzi a személyiségemet is. Mindig a közös pontokat, összefüggéseket keresem. Foglalkoztat a rizikóvállalás, a bizalom, a közös felelősségvállalás, ami mind fontos részei a cirkusznak, de a tánc szabadsága, absztrakciós potenciálja is legalább ugyanannyira fontosak számomra. 

Te készítetted A kezdet/vége című előadás koreográfiájának nagy részét. Milyen élmény volt a Loupe csapatával a közös munka?

Cs.M.: Nagyon élveztem a munkát és rengeteget tanultam belőle. Bár nem ez volt az első színházi munkám, mégis még zöldfülűként vágtam bele míg a végére úgy éreztem, hogy megszilárdult az a rutin, ami eddig is bennem volt, csak fluid, képlékeny formában. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, azt hiszem, ez az egyik legfontosabb mérföldkő koreográfusi pályafutásomban. 

Különböző okok miatt később csatlakoztál a csapathoz. Mennyire volt nehéz felvenni a ritmust a próbafolyamat alatt?

Cs.M.: Alapvetően mikor csatlakoztam, még nem sok minden volt kész. Addig inkább technikai felkészülés folyt, aminek köszönhető, hogy elég szabadságom volt, hogy a saját vízióimat színpadra vigyem. Nem volt könnyű, több jelenetnek is a sokadik verzióját éreztük végül helyénvalónak, igazán meg kellett dolgoztatnom a kreativitásom, hogy megoldást találjak olyan problémákra, mint pl. az ún. Főzés/Rendrakás jelenetben arra, hogy tényleg meg kell főzni egy ételt és tényleg fel kell takarítani a színpadot, mindezt viszont végig zsánerben maradva, tárgymanipulációval, ritmussal, akrobatikával.

Nem lehet könnyű cirkuszi koreográfiát betanítani olyan színésznek, akik nem táncosok, főleg nem artisták. Ez kihívást jelentett neked?

Cs.M.: Ilyenkor mindig az ambíciók, célok racionális, felelőségteljes kiválasztása a fontos. Mindhárom színész kivételes mozgásképességekkel, elképesztő lelkesedéssel, nagyon motiváltan érkezett a próbákra. Problémát inkább az jelentett, hogy meg kellett tanulni elengedni egy-két vágyukat, amelyek nem stabilizálódtak a próbafolyamat alatt. Ilyen pl. a hátraszaltó, vagy az ún. suicide-drop, melyek nem sikerültek 10-ből 10-szer a premier előtti héten. Ezeket el kellett engedni, mert a cirkuszban fontos szabály, hogy olyat ami nem 100%-ig biztos, nem viszünk színpadra. Egyébként pedig egy cirkusz show általában minimum 6 hónapig, nem ritkán több mint egy évig is készül. Mi a 2 hónapos technikai felkészülést követően, szűk 2 hónap alatt készítettük el azt az irdatlan mennyiségű koreográfiát ami most az előadás egyik legfontosabb része. Igazából a felépített fizikális és mentális állapot szinten tartása jelent majd kihívást mostantól a színészeknek, akiknek egyébként nagyon hálás vagyok, hogy így megkönnyítették a munkámat és szuper büszke is vagyok rájuk, amiért olyan színvonalon csinálják, amit megálmodtam, hogy néha már-már irigykedve nézem őket. 

Mi az a három szó, amivel jellemeznéd az előadást?

Cs.M.: Szikra, lendület, ritmus.

Úgy tudom, hogy van egy saját vállalkozásod, ami az újcirkusszal foglalkozik. Mesélnél erről, kérlek?

Cs.M.: A OneTwoMany Collective társalapítója vagyok, ami egy újcirkusz és kortárstánc társulat és még sok minden más. Én kreatív platformnak szeretem hívni, mert az előadások mellett foglalkozunk fesztivál szervezéssel, digitális technológiákkal, elméleti kutatómunkával, oktatással is. Zoletnik Sophie és Lennart Paar kollégáimmal együtt hoztuk létre a kollektívát, mely szerintem sok szempontból hasonlít a Loupe Társuláshoz. Mi is nagyrészt állami támogatásoktól függetlenül működünk, nemrég alakultunk és máris olyan lendületben vagyunk, hogy még nekünk is kihívás tartani a tempót. 2024. április 26 és 28 között például megtartjuk Magyarország első újcirkusz fesztiválját, a MUCH Fesztivált, ahol nemzetközi előadások, szakmai beszélgetések és egy regionális showcase/verseny is helyet kapott. Ez a showcase tulajdonképpen a legfontosabb eleme a programnak: a fődíj 2.5 millió forint és szakmai mentoráció, nemzetközi rezidencia programokkal kiegészítve, annak támogatására, hogy a győztes egy év alatt elkészítsen egy egész estés újcirkusz-előadást, amelyet be is mutat a következő évi MUCH Fesztiválon. Röviden a OneTwoMany egy vízbe dobott kavics, ami új hullámokat, rezgést generál a szakmában és remélhetőleg azon túl is, nézőink és követőink gondolataiban, érzéseiben. 

A kezdet/végére itt tudtok jegyet vásárolni. A MUCH fesztiválról pedig itt találtok bővebben infókat.