Talán a kedves olvasó is hitetlenkedik, ha azt írjuk: Fodor Tamásnak még nincs Kossuth-díja. A Stúdió K alapítóját 80. születésnapja alkalmából több száz kollégája köszöntötte.

Bánfalvi Eszter, Báthory Orsolya, Homonnai Kata, Szikszai Bérczes Anna és Szikszai Rémusz hónapokon át titokban szervezte az ünnepséget, amelyre a Szkénében került sor, a III. Richárd betiltva c. előadása után, melyben Fodor Tamás több szerepet is alakít.

A közönség elvonulása után ismét megtelt a nézőtér Tamás barátaival, kollégáival és tisztelőivel, akik őszinte szeretettel adták át az általuk Független Kossuth-díjnak nevezett elismerést, amelyet 1000 művész, barát könyvbe fűzött aláírása erősít meg.

A Fodor Tamást ábrázoló plasztika Szabó György, képzőművész munkája. A díjjal járó „pénzjutalom” jelen esetben a résztvevők által összegyűjtött kaparós sorsjegy.

Az est során Radnóti Sándor olvasta fel az ünnepelt születésnapi laudációját:
„Van egy kis házisütetű antropológiám, amely a rendes, a bátor és a jó fogalmával, illetve ellentétével, a nem rendessel, a gyávával és a rosszal operál. Ezek önmagukban is – ha jól számolom – nyolc változatot adnak ki, s persze végtelen fokozatok vannak minden egyes fogalmon belül. De azért kevés a példa arra, hogy valaki jó ember is, rendes ember is, bátor ember is legyen. Továbbá nagy művész” – áll a laudációban, ami a Revizoron teljes terjedelmében olvasható.

„Kinyitottam a „Független Kossuth-díjhoz“ mellékelt könyvet, ami eredeti aláírásokkal ellátott „szavazólapokat“ tartalmaz, néhol szöveges ajánlásokkal. A barátaim juttatták el (3-4 hónap alatt, titokban!) az íveket – amiket persze nem hitelesített semmilyen állami szerv sem (hál’istennek) – a valóban hiteles kortársaimhoz.

Nyilván jólesnek a 80 éves hiú-magamnak az ezer aláírótól bejegyzett, helyenként érdemen felüli szavak, de ennél is nagyobb öröm számomra, (a számtalan elektronikus üzenet mellett) azoknak az élő jelenléte, akik befértek a Szkéné Színházba” – írta közösségi oldalán Fodor Tamás.

„Amikor végigsvenkelt a szemem az ismerős, az eddigi életemet végigkísérő vagy csak éppen saját életük egy-egy szakaszában érintő arcokon (offline Facebook?), akkor valami utopisztikus kép mámorát éreztem. Egy pillanatra felvillant előttem, hogy ez a sok művész, értő néző, tudós és kritikus nem csak itt ezen a kis ünnepségen találná meg egymást, hanem egyszer, vagy talán a nem is távoli jövőben, valahogy így, összegyűlnének egy amolyan igazi alkotmányozó nemzetgyűlésben (a nép okos gyülekezetében), hát az volna csak az igazi!

Ők, akiket értelmük, szívük, a valódi közjót szem előtt tartó tevékeny életük tenné méltóvá arra, hogy még az ilyen egyszerű személyi döntésekben is, a maguk szakmai értékelése vagy lelkiismeretük szerinti, és nem a hűbérurak elvárta ítéleteket alkotnának. Ez volt számomra a születésnapi meglepetésük igazi öröme. Köszönöm, hogy a hétköznapjaimra jellemző „heroikus pesszimizmusom“ (Ruszt József) ellenére mégiscsak bízom abban, hogy azért valahol, valamikor kisüt a nap” – tette hozzá.

Az ünnepségről a szervezők jóvoltábólvideóval jelentkezünk, köszönet érte Tóth Artinnak!:

Fotó: GORDON ESZTER