„Az elmúlt években a magyar kultúra és az előadó-művészet soha nem látott forrásokat kapott, soha nem látott stabilitásban működött. Sorra újulnak meg a színházaink. A kaposvári az első vidéki színház, amit felújítottak, és a szolnoki színház is megújult. De készül a debreceni, és előkészítés alatt áll a veszprémi és a győri színház felújítása is. Látszik, hogy elindult egy folyamat. A kormányzat fontosnak tartja a színházi világot, fontosnak tartja az előadó-művészetet, és erre áldoz is” – mondta az Origónak Fülöp Péter, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, helyettes államtitkár.

Azt is kiemelte, hogy sikeres évadot zárnak az idén, szinte minden előadást telt ház előtt játszottak. Arról is beszélt, hogy októbertől a kaposvári kulturális intézményeket összevonták. Szerinte a koncertterem, a művelődési ház és a galéria összevonása további lehetőségeket biztosít – egyebek mellett azt, hogy egységes kulturális márkát tudnak létrehozni Kaposváron.

„Óriási lehetőség a menedzsmentnek – és nekem is -, hogy a város polgármestere újra és újra kihívások elé állítja csapatunkat. Rendszeresen új feladatokat kapunk. (…) A művelődési házból minőségi befogadó színházat építünk, ahová meg tudjuk hívni majd a partnereinket. Eddig azért nem volt rendszeresen lehetőség erre, mert a saját előadásainkat játszottuk folyamatosan, telt ház előtt. Lehetetlen volt egyetlen napot találni, ahová meg tudtunk volna hívni egy társulatot. Természetesen igyekeztünk, és voltak vendégelőadások, de ennél sokkal többet szeretnénk. Az új játszóhely lehetőséget teremt arra, hogy a könnyedebb, szórakoztatóbb, de minőségi előadásokat ott vigyük színpadra. Ez volt egyébként az a tér, ahol addig játszottunk, amíg a színház felújítás alatt állt. Most megújult a művelődési ház is, kicseréltük a székeket, és fejlesztettük a technikát is” – számolt be Fülöp Péter. (…)

Arról szólva, hogyan látja a magyar kultúra, elsősorban a színházi élet jövőjét, elsőként elmondta, soha nem látott források állnak rendelkezésre a kultúrában.

„Úgy gondolom, hogy a kormányzat elkötelezett abban, hogy a kultúrát tovább finanszírozza, de nekünk is meg kell találni azokat az együttműködési lehetőségeket – például a koprodukciókat -, amelyekkel faragni lehet a költségeken. Ha például közösen finanszírozunk díszleteket, megtakarításokat érhetünk el. A rezsi árának növekedése a színházakat is érinti majd. Érzékeny kérdés, hogy emelhetjük-e a jegyárakat, vagy sem. Vagy inkább a működési költségeket kell-e racionalizálni. Komoly felelőssége lesz a színházigazgatóknak, hogyan teremtik meg a megfelelő működési lehetőséget. Be lehet-e csábítani még több nézőt egy-egy színházba? Nálunk, Kaposváron szinte mindig telt ház van, egy ponton túl már nem lehet növelni a nézőszámot. Gondolkodni kell tehát, hogy milyen lépéseket tehetünk” – fejtette ki.

Azt is elárulta, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel „egy izgalmas képzésfejlesztésen” dolgoznak: „Ebbe Vidnyánszky Attila bevont engem is, ami nagy megtiszteltetés. Tizenéves felsőoktatási múltam van a korábbi időszakból, most egy kulturális menedzserképzésen dolgozunk. A vizsgákra nem jutok el, mert a színházigazgatói és helyettes államtitkári feladataim nem teszik lehetővé, de ez nem is az én dolgom. A művészeti vezető és a kollégák figyelik a vizsgákat. Dolgozunk azon, hogy Kaposvárhoz is kössünk majd fiatal színészeket.”

Fülöp Péter szerint, amíg ekkora a távolság a különböző értékrendű művészek között, addig nehezen indulhat el párbeszéd: „Többségében nem rajtunk múlik. Amikor csupán azért, mert valami konzervatív vagy valamelyik művész jobboldali értéket képvisel, és a másik oldalon emiatt eleve elutasított lesz, akkor végtelenül nehéz pozitívan látni a jövőt. Láttuk az SZFE modellváltásánál is, hogy egészen egyszerűen nem ülnek le a tárgyalóasztalhoz a baloldali művészek. Pedig meggyőződésem, hogy a kulturális minőséget nem az határozza meg, hogy valami liberális vagy konzervatív. Szükség van erre is és arra is. Mindenre, ami értéket teremt. Lehet minőségi előadásokat bemutatni konzervatív témákból és lehet olyanokból is, amelyekkel a baloldali művészszínházak foglalkoznak.
De mi soha nem ítélkezünk anélkül, hogy látnánk egy előadást – a baloldali kritikusok viszont ezt megteszik.
Én nem találkoztam Kaposváron egyetlen olyan színházigazgató kollégával sem, akivel köztudottan nem értünk egyet világnézeti szempontból. Egyszerűen nem jönnek el, nem kíváncsiak arra, hogy mi mit csinálunk. És nem jönnek el a kritikusok sem. Évekkel ezelőtt küldtem autót a fővárosba, eljöttek Kaposvárra, megnézték az előadást, meghívtuk vacsorára, majd visszavittük őket Budapestre. Egyetlen egy cikket sem olvastam az előadásunkról. Így rendkívül nehéz megtalálni a párbeszéd lehetőségét. Részünkről a nyitottság megvan, várjuk őket szeretettel. Közeledni csak akkor lehet, ha mind a két részről van erre igény és nyitottság.”