„Nem díva, nem hős anya, csak egy impulzív, tehetséges, szeretni való ember, aki történetesen a színészmesterséget választotta” – a Nők Lapja kérdezte Für Anikót, az Örkény Színház művészét.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

„Jól vagyok. Hogy szokták mondani? „Hogy vagy? Jól. Bővebben? Nem jól.” Bár, ha nem lennék jól, akkor sem részletezném, mert hiába pendülünk egy húron, ebből újságcikk lesz, és én nem szoktam kiteregetni a magánéletemet, még a legkedvesebb barátaimra is csak akkor lőcsölöm rá a problémáimat, ha a magamét már megküzdöttem. (…) Ha nagyon megsajnáljuk magunkat – pedig a többségünk egyelőre nem fázik, nem éhezik, és azokkal vagyunk összezárva, akiket szeretünk -, gondoljunk néha dédanyáink, nagyanyáink nemzedékére! Ők ültek egy óvóhelyen, ahol befagyott a lavórba a víz, fáztak, éheztek, közben imádkoztak, ne csapjon be egy bomba, és amikor nem lőttek, a férfiak kiszöktek az utcára, hogy vágjanak egy darabot a friss lódögből, hogy éhen ne haljanak. Ehhez képest ez a kis pandémia, ami vitathatatlanul halálos fenyegetettség, némi odafigyeléssel, intelligenciával kezelhető. Nem érdemes agyvérzést kapni miatta, mert jelenleg e keretek között kell élnünk. Tudod, én képes vagyok begurulni piszlicsáré semmiségeken, hogy miért nem ott nyomja meg valaki a fogpasztatubust, ahol normális, vagy miért morzsázik a lakásban összevissza, de ha tényleg baj van, tök nyugodt leszek és gyakorlatiassá válok” – árulta el Für Anikó.

„Régen rájöttem, a boldogság nem egy termék, amiből kérhetek tíz dekát a boltban. Inkább képesség, viszonyulás… És én boldogságügyben kegyelmi állapotban vagyok. Most nem a családomról, a férjemről beszélek először, hanem arról, hogy ma, amikor a színházak zárva vannak, és csodálatos kollégák mennek árut pakolni a bevásárlóközpontokba, csak mert ebben a pillanatban éppen így alakult a szakmai életük, én szénné dolgozhatom magam. Meg nem állok!” – tette hozzá a színésznő.

„(…) Barátom, igazgatóm, Mácsai Pali, akit önfeledten dicsérhetek a háta mögött, azt mondta egy beszélgetésünkkor, hogy az élet most van, nem tíz perc múlva… Minden nap eszembe jut, hogy semmivel sem érdemeltem ki a „most” örömeit. (…) Egyébként én gyűlölök szerepelni, azt viszont nagyon szeretem, ha valami jó irodalmi cucc médiuma vagyok. Van bennem valamiféle mag, ami ha fényt kap, erősen felizzik, hatalmasra nő, a hatására beleadok apait-anyait, aztán ha vége az előadásnak, megszűnik az izzás. No, ezek az izgalmas felizzások hiányoznak. Meg a kollégák. Meg a színházam: az Örkény” – mesélte Für Anikó.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2021.02.03 – 10,11,12,13. oldal