Füzér Anni jelmeztervező: „Minden csak összefüggésekben létezik a színpadon”
2021. május 20., csütörtök 06:11
Füzér Anni az Erkel Színházban látható, Szabó Máté rendezte Manon Lescaut és a szintén az ő rendezésében az Eiffel Műhelyházban látható A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása című előadás jelmezterveiéért nyerte el idén Az év jelmeztervezője díjat a Látványtér kiállításon. Őt kérdezte a Kultúra.hu
A kérdésre, egyéni alkotóként mekkora szabadsága van a rendező mellett, Füzér Anni azt felelte: „Ő az előadás karmestere, aki az elemzések során az irányokat meghatározza. Ha jól gondolkodunk, és megtaláljuk a darab mindannyiunk számára megfelelő igazságát, konszenzus lesz. Egy ponton eldől a koncepció, hogy az előadás vizualitása milyen irányt vegyen: korabeli, kortárs vagy éppen egy költői vízió, de mindenképpen az írott anyag bennünk ébresztett benyomásai és az elemzőbeszélgetések döntik el.
Mindez a rendező, a díszlettervező és persze az én ízlésemen is múlik. Olyan is van, amikor a rendezőnek nagyon erős víziója van az előadásról, és annak igazságában annyira hisz, hogy mindenképp szeretné megvalósítani. (…)
Egy jó vita azonban nagyon jó energiákat tud adni a munkának.
Jellemzően azok hívnak alkotótársnak, akik ismerik a munkáimat, bíznak a tudásomban, a képességeimben, és kíváncsiak rám. Mert én is az vagyok rájuk.”
Arról szólva, hogy tervezéskor előadásban vagy színészekben gondolkodik, elárulta: „Előadásban.
Mint egy nagy festmény esetében, amikor komponálunk és az arányokat felvisszük a vászonra: kívülről befelé, a legkisebb egység felé haladok.
Ezzel párhuzamosan természetesen a színészekkel és a szereposztással is foglalkozom. A jelmez tervezésekor nagyon fontos a színész alkata, személyisége és a színpadon megszülető karaktere. Ekkor mindent még nem lehet tudni, hiszen a próbák során még sok minden változhat, csiszolódhat, néhány dologban ezért meghagyom a változtatás lehetőségét. Az olvasópróbára viszont mindig határozott elképzelésekkel érkezem.”
Azt is hozzátette: „A jelmeztervező felelőssége, hogy minden jelmez egy nagy egész részeként működjön.
Semmi sincs önmagában, minden csak összefüggésekben létezik a színpadon.”
A teljes interjú ITT érhető el.
Fotók: Látványtér