Köszönöm, jól vagyok, ezzel lezártam a történteket – ennyit szeretne már csak Gálvölgyi János mondani a nemrég vele történtekről. A színművészért egy ország aggódott, miután nem ért ki hozzá a mentő, és megjárta az intenzívet is. De már jobban van, színpadra állt, Pintér Bélával új darabot is készül próbálni. A Magyar Hang kérdezte.

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.
Magyar Hang 2023.06.30 – 18,19. oldal

A kérdésre, a munka élteti-e, Gálvölgyi János azt felelte: „Nem nevezném munkának. Ha holnap korán reggel mennem kellene a hivatalba vagy a bányába, azt már inkább. (…) Ha hivatást mondok, az nagyon magasztosan hangzik. De azt hiszem, mégis csak inkább hivatás.”

Az, hogy a legtöbben egy showműsor parodistájaként jegyezték meg, teher-e, elárulta:
„Az emberek azt hiszik, hogy aki a színpadon jókat mond, az az életben is kacagva ébred, kacagva fekszik. Hofi Géza zseniális története szerint egy benzinkutas kérte, hogy mondjon vicceseket. Mire ő, hogy miért, ha maga hazamegy, benzint tölt a kredencbe? Az embernek van magánélete, és van aztán a hivatása. Ami a színpadon történik, az engem bőven kielégít. Két előadás közben inkább lennék csak olyan ember, mint mindenki más. (…) Ha most nyolcan-tízen ülnénk egy társaságban, talán észre sem vennék, hogy ott vagyok. Szemérmes pali vagyok, aki nem szeret folyamatosan szerepelni. Nem szokásom úgy bemenni valahova, hogy megjöttem, tessék elájulni. Karinthy Frigyes mondta: „Ne ájuljon el, Karinthy Frigyes vagyok.” Nekem nem vágyam, hogy a társaság középpontja legyek, és kukorékoljak egész este. Még csak nem is járok különösebben társaságba.”

Fiatalon nagyon be szeretett volna kerülni ebbe a világba, amelyben Márkus Lászlót, Feleki Kamillt is látta. Arról szólva, mi motiválta, úgy nyilatkozott: „Fogalmam nem volt, mit jelent az, színésznek lenni. Viszont mindig izgalomba jöttem, mikor megláttam egy színészt az utcán. Mint kamaszfiú, mikor észrevesz egy gyönyörű nőt. Arra vágytam, hogy mikor megyek az utcán, és mások meglátnak, azt mondják: nézd, ott megy a Gálvölgyi! Hogy hogyan lesz valakiből Márkus László vagy Feleki Kamill? Mennyi álmatlan éjszakát, mindennapos megpróbáltatást jelent? Erről fogalmam sem volt.”

A felvetésre, miszerint vannak, akik keveset foglalkoznának a politikával, de amikor alig kapnak támogatást a független társulatok, az ember a saját bőrén érezheti a bajt, Gálvölgyi János úgy reagált:
„Kellér Dezső mondogatta, hogy sokat hallja, az öregkornak is megvannak a maga szépségei. Csak egyet mondjanak – válaszolta ő. Én tudok többet is mondani. Süt a nap, nem fáj a torkom, lesz este előadás. Ezek foglalkoztatják az embert. Ettől még persze a politika létezik, nagyon is. Ahogy Körmendi János mondta: hiába nem gondol a mindenkori pénzügyminiszterre, ő azért mindig gondol rá. Hát, sajnos én azt sem tudom, hogy hívják épp a pénzügyminisztert. Viszont amikor megveszem a reggeli kiflimet, és látom, hogy ismét nőtt az ára, kijelenthetem: na, már megint gondoltak rám. Ennél jobban ezzel az egésszel nem is kívánnék foglalkozni. Nyilván ettől még engem is felháborít sok minden, megvan rengeteg mindenről a véleményem. De minek menjek már bele a vitákba, a mocskolódásokba? Volt valami hasonló sanzon arról, ahogy az embert rántja be az örvény, húzza le az ingovány. Köszönöm, akkor inkább kikerülném ezt a mocsarat.”

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.
Magyar Hang 2023.06.30 – 18,19. oldal