“Sajnálom a gyerekeim, az unokák generációját, mert azt látom, hogy sem Magyarország, sem a világ nem előre megy, hanem hátra” – mondja Gálvölgyi János. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel a közelmúltban megjelent Hivatásos rajongó című könyve apropóján beszélgetett a Magyar Hang többek között pályatársakról, Pintér Béla iránti rajongásáról és Kerényi Imre “most mi jövünk”-jéről.
Hivatásos rajongó című könyvében pályatársairól oszt meg történeteket, anekdotákat. A kérdésre, törvényszerű volt-e, hogy rajongóból rajongott lesz, Gálvölgyi János elmondta:
“Nagyon be akartam kerülni ebbe a világba. Nem tudom, hogy megvan-e még az a fajta rajongás, ami az én koromban még megvolt a színház, a színészek iránt. A minap Pintér Bélánál játszottuk a Marshal Fifty-Sixet. Mentem ki hátul, szembejött velem egy házaspár, a nő odajött, megsimogatott, és azt mondta, hogy köszönjük. Ezek azok az apró gesztusok, amiért érdemes csinálni.”
A színművész arról is beszélt, hogy például Pintér Béla iránt rajong: “Ez egy nagyon nagy lelkesedés: egyszerre nézői és szakmai. Ő egy zseni. (…) Pintér Béla rajongó voltam, de soha nem találkoztam vele. Aztán tavaly márciusban fölhívott, és amikor megszólalt, hogy Pintér Béla vagyok, azt hittem, hogy eldobom a telefont. Ha ott van az előadáson, akkor van bennem egyfajta izgalom.”
Arról szólva, hogy 74 évesen, Kossuth- és Jászai Mari-díj után mi hajtja az embert, hogy szombat este ne egy előkelő étteremben fogyassza a kacsasültet a feleségével, azt felelte: “Tudtam, hogy ma este fellépésem lesz, és reggel óta az van bennem, hogy ugyan azt úgysem érem el, hogy mindenki, de hogy olyan 99 százaléka az embereknek ma este 9-kor ájultan menjen ki, hogy milyen jó volt. Az egész napom ennek jegyében telt. Ma úgy keltem, úgy ettem, úgy mosakodtam, hogy én ma este itt színt fogok játszani. Ma este is az ötvenvalahány évem után futok. Ki van írva, hogy “Gálvölgyi János”, így az nem történhet meg, hogy bejönnek a nézők, és ne a maximumot nyújtsam nekik.”
“Ha az ember azt mondja, hogy ennyi volt, megülök a sikereimen, befejeztem, akkor vége. Engem az éltet, hogy amíg vagyok és amíg működnek a szerveim, addig dolgozom. De nem is dolgozom, mert az erre rossz szó, dolgozni a Ganz gyárba jártak az emberek, amíg volt munkájuk. Ez inkább egy függőség” – tette hozzá Gálvölgyi.
Azt is elárulta, hogy látja, befutotta-e azt a pályát, amit akkor képzelt el, amikor 1968-ban jelentkezett a Ki mit tud?-ra: “Sőt, annál sokkal többet. Ennyit nem tudtam elképzelni magamról, ennyit nem álmodtam. Akkor még azt sem tudtam, mi az, hogy színészet. Csak azt láttam, hogy megy egy bácsi az utcán, aki olyan népszerű, meg szép. Hogy szöveget kell tanulni, hogy minden este bele kell dögleni, hogy amikor az ember beteg és lázas, vagy amikor valami baj van otthon a családban, akkor is játszani kell, arra a három órára ki kell kapcsolni mindent. Hát ezt a fene nem tudta abból a látványból, hogy megy egy szép ember az utcán, és ő a híres színész.”
Kerényi Imre mondta, hogy “most mi jövünk”. A felvetésre, lesz változás, ebben a “most mi jövünk”-ben, Gálvölgyi úgy vélekedett: “A változás megtörtént. Fáy Miklóst idézem, akinek volt egy ragyogó mondata, miszerint kár, hogy Kerényi Imre az igazgatói meg a rendezői széket fölcserélte az alkotmány asztalára. Valóban, Kerényi mondta ki talán először ezt a “mi”-t. Hogy én azt mondom, hogy “mi”, azzal már rögtön vagytok “ti”. Ez kimondatott a szakmánkról, ám az egész ország arról szól, hogy “mi” meg “ti”. Sok bűne van ennek a rendszernek, de ez a kettéosztottság, ez borzasztó. (…) Évtizedekkel ezelőtt Kazimir Károllyal meg Körmendi Jánossal havonta egyszer elmentünk ebédelni, beszélgetni, én leginkább hallgattam őket, volt, hogy ebédidőtől este nyolcig. Huszonvalahány évvel ezelőtt egyszer elvittem őket, Kazimir akkor azt mondta nekünk, figyeljétek meg, egyre rosszabbak lesznek a tévéműsorok, az oktatás egyre pocsékabb lesz. Az lesz a cél, hogy az emberek minél hülyébbek legyenek, és négyévente leszavazzanak valamelyik pártra. Hazamentem, mondom a feleségemnek, hála Istennek, Karcsi fizikálisan jól van, de miket beszél össze?! És tessék” – mesélte Gálvölgyi János.
A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.
Magyar Hang 2022.09.30 – 18,19. oldal
Szerző: Gulyás Balázs