A debreceni Csokonai Színház a többi teátrumhoz hasonlóan nehéz időszakot élt át a pandémia miatt. Ráadásul a társulat munkáját az is nehezíti, hogy épp zajlik a történelmi főépület felújítása, és javában folynak a munkálatok a város új játszóhelye, a Csokonai Fórum megnyitása érdekében. Gemza Péter igazgató nyilatkozott a Kulter.hu-nak.
Az átalakítások és leállások időszakáról szólva a direktor úgy fogalmazott: “(…) Ebben a helyzetben úgy éreztem, hogy a legjobbat akkor teszem, ha folyamatosan kommunikálok a társulat tagjaival. Ezért rendszeresen tartok társulati ülést, ha nem is minden egyes tagozatnak, de a folyamatos kommunikációval, az adott helyzetről való adekvát tájékoztatással próbálom tartani bennük a lelket, és azt erősíteni, hogy igenis szükség van a színházra.
Ugyanakkor a társulat hangulatán az sem segít, hogy az átalakítás miatt megszűnt a közösségi terünk, a színészbüfé, ami az ott folytatott kollegiális beszélgetésekkel pszichésen nagyon egyben tudta tartani a társulatot. A közeljövő tervei között szerepel egy ilyen tér kialakítása.”
A pandémia befolyásolja azt is, hogy az idei évadban milyen darabokat tudnak bemutatni: “A tavalyi évadra terveztük, de idén mutatjuk be Sardar Tagirovsky rendezésében A kaméliás hölgyet, és ha valaki emlékszik a 2018-as Idióta című elődásra, a Tagirovskyra jellemző művészszínházi szemléletet most is érzékelni fogja a Dumas-regény adaptációjában. Bemutatjuk Pass Andrea darabját, a Finálét, először a Jurányi Házban, Budapesten, majd Debrecenben is. A Herkules – A kezdetek is készül, amely a Lázár Ervin Program részeként lesz látható. Visszatér hozzánk Ilja Bocsarnyikovsz is A fiú című darab rendezésével. De ami talán a legfontosabb, hogy 2022 tavaszán tervezzük megnyitni a Csokonai Fórumot, és a nyitást követő két hónapban minden olyan darab premierjét oda tervezzük, ami már elkészült, vagy odáig adaptálva lesz. Például ott szeretnénk végre bemutatni azt Az öreg hölgy látogatása című produkciónkat is, amelynek már két alkalommal is ki volt tűzve a premierje, de a járvány miatt eddig még nem sikerült bemutatnunk. S ugyanígy vagyunk jó néhány már kész, de még nem játszott operaelőadásunkkal is. Miközben
jubilál, tizenöt éves lesz ebben az évadban a Deszka Fesztivál is, amely terveink szerint amellett, hogy az eddigi szellemiségét megőrzi, nóvumokkal is szolgál majd. Hiszen eddig megélt kétszer hét évet, s most, hogy a harmadik hétéves periódusát kezdi meg, úgy véljük, megérett a megújulásra is.”
Arról szólva, a Latinovits Színház helyett miért Csokonai Fórum lesz a Debrecenben épülő színház neve, Gemza Péter elárulta: “Az egyik legfontosabb oka ennek az, hogy mindenképpen szerettem volna a Csokonai névvel az egységünket fémjelezni, azt, hogy egy intézményként működünk különböző terekben. Azaz, hogy a Csokonai mint fő brand alá tartozik a Csokonai Fórum, a Csokonai Színház és a Csokonai Irodalmi Labor is. A másik oka a névváltoztatásnak, hogy van már Budaörsön Latinovits Színház, és emiatt sem lett volna szerencsés így hívni az új játszóterünket. A harmadik ok pedig az, hogy ennek az új kulturális térnek nemcsak színházi jellege lesz, hanem az antik fórumokhoz, piacterekhez hasonlóan olyan találkozási, közösségi térként képzeljük el, ahol ütköztetni lehet a gondolatokat, véleményeket.
És ehhez a három okhoz jöttek még kisebbek is, mint amilyen az épületkommunikáció: nagyon nehéz lett volna ennek az új térnek a hovatartozását kommunikálni, ha nincs ott a nevében az, hogy Csokonai. Így viszont Csokonai Fórumként egyértelmű, hogy mely intézmény részének kell tekinteni. Viszont Latinovitsról egy tér így is lesz elnevezve, a Csokonai Fórumon belül a kamaraszínház, az ottani stúdiószínház pedig Kóti Árpád nevét veszi fel.”
Gemza Péter beszámolója szerint az, hogy a Csokonai Színházon belül létrejöjjön az Irodalmi Labor és hogy a Csokonai Kiadó is hozzájuk tartozzon hosszútávú stratégiai beszélgetések eredménye: “A nemzeti színházi gondolat mögött ugyanis ott van, hogy ez egy olyan színház, amely az előadásokon kívül foglalkozik az irodalommal, a fénnyel, a képzőművészettel. S az, hogy már eddig is a programunk része volt a drámafejlesztés, hogy írattunk darabokat, hogy a kortárs magyar drámával szinte mi foglalkozunk a legtöbbet a hazai színházi szcénában, beleértve a Deszkát, az Irodalom Éjszakáját is. Mindez erre predesztinált bennünket. (…) projekttel. A felolvasóestektől a művészszínházi produkciókig mindennek teret kell adni, és minden kultúrafogyasztó réteget ki kell elégíteni. S ezek soha nem mega dolgok. Nagyváros – sok kis produkció: én ebben a kulturális stratégiában hiszek.”