Két különböző művész, két különböző energia. Gryllus Dorka és Simon Kornél válaszolt a Nők Lapja karácsonyi interjújában.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2023.12.13 – 10,11,12,13. oldal

Koronczay Lilla kérdezte őket.

„Én már adventi hangulatban vagyok. Annak ellenére, hogy még sokat játszunk, dolgozunk, a lelkem mélyén már karácsonyozom. A gyerekek is kizárólag karácsonyi zenéket akarnak hallgatni. (…) Éppen most hívtuk egymást a nagybátyámmal, Gryllus Vilmossal, hogy eldöntsük, hol legyen idén a karácsony. Megbeszéltük, hogy bár már nagyon sokan vagyunk, mégis együtt töltjük megint a nagycsaláddal a szentestét. Mióta az eszemet tudom, Vilmosékkal együtt gyűltünk össze, nekem ez jelenti a karácsonyt, el sem tudom képzelni, hogy másképp legyen. Apai ágon evangélikusok vagyunk, mélyen hívők, fontos nekünk a család, az ünnepek. Vilmoséknál állítunk fenyőt, aztán átsétálunk hozzánk vacsorázni. Kedves szertartásaink vannak, amelyeket minden évben ugyanúgy csinálunk. A nagybátyáméknál felszeletelünk egy almát, és a fiatalabb fiúk mindenkinek elmondják, hogy „ha bármi öröm vagy bánat ér, gondolj azokra, akikkel együtt ettél almát karácsonykor”. Majd gyertyát gyújtunk, és azokra gondolunk, akik már nincsenek velünk. A végén csenget a Jézuska, az első csengőre fel kell állni, a másodikra kor szerint felsorakozunk, a harmadik csengettyűszóra pedig bemegyünk a szobába, ahol a fa áll, és a kicsik már szaladnak is az ajándékokért. Mi meg könnyes szemmel nézzük őket…” – mesélte Gryllus Dorka.

Arról szólva, hogy Kornél be tudott-e illeszkedni Gryllusék hagyományaiba, kifejtette:
„Először furcsa volt az egész, csak bambán néztem a rituálét. Én Kazincbarcikáról származom, a nagyszüleim fiatalon meghaltak, a szüleim pedig már „szocialista” módon karácsonyoztak. Nem jártunk templomba, nem imádkoztunk, és szent énekeket sem énekeltünk. Négyen álltuk körül a fát, a szüleim, a nővérem és én, apám feltette a lemezjátszóra a Csendes éjt, annak a hangjainál bontogattuk az ajándékokat. A szüleim nagyon vigyáztak a csodára. Éjszaka díszítették fel a fát, és reggelre megjött a „Jézuska”. Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor az osztálytársaimtól azt hallottam, hogy igazából nem is a Jézuska, hanem a szülők díszítik fel a karácsonyfát. Az ünnep eelőestéjén megfogadtam, hogy ennek utánajárok. Aznap éjszaka nem fogok elaludni! A fejemre húztam a paplant, szívószálon vettem levegőt, de sajnos perceken belül elszunnyadtam. Arra ébredtem, hogy egy villanyvasút kereng az asztal körül. Gyönyörű karácsonyaink voltak! Egy évvel később már sikerült ébren maradnom, és csak azt hallottam a nappaliból, hogy ksh… ksh. A szüleim csomagoltak. Egy résen át azt is láttam, ahogy behozzák a szobába a feldíszített fát. Hát mégis igaz! Nem rázott meg különösebben, szépen viszszafeküdtem aludni. Amikor aztán Somát keresztelték, én is megkeresztelkedtem. Mindig is kerestem Istent, most így kapcsolódunk hozzá, és egymáshoz is.”

A kérdésre, tényleg színész akar-e lenni a fiuk, Kornél elárulta:
„Még óvodás volt, amikor Dorka mamája megtanított neki egy verset, és utána közölte: „Ezt a gyereket az Isten is színpadra teremtette.” Olyan az agya, mint a szivacs, és nagyon határozott. Már játszott kisebb filmekben, és egy nagyobban is… Imád szerepelni, kicsit rám hasonlít. Én is, ha azt kérdezték az iskolában, ki szeretne szavalni, majd kiestem a padból, annyira jelentkeztem. És ahogy ez a mi egyébként kicsit szétszórt kisfiunk egyszer csak teljesen fókuszált lesz, ha filmről vagy színházról van szó, az kétségtelenül egy másik minőség.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2023.12.13 – 10,11,12,13. oldal