Pierre Notte kortárs francia szerző Gyászúton című, magyar színházakban is nagy sikerrel játszott darabja egy családtörténet bizarr feltárása, fekete humorral bőven átszőve. A darab során az idős édesanyjukat elveszítő Annette-et és Bernadette-et kísérjük végig gyászútjukon a haláltól a születés irányába. Keserédes zenés utazás a megértés, az elfogadás ösvényein, visszafelé.

A torokszorongató téma ellenére, felszabadító lehet a nevetés

A road-movie-szerű komédiát Szabó K. István állítja színpadra Majzik Edittel és Oláh Zsuzsával. A történet szerint két idősebb nő édesanyjuk hosszas ápolása, majd halála után több állomásból álló utazásra indul.

„A 97 évesen elhunyt mama hatalmas űrt hagy maga után” − mondja a darabról a rendező − „hiszen a két nővér életét, mindennapjait programszerűen kitöltötte a kórházi gondozás. A kiüresedés maga a holtpont, ebből kéne kimozdulni. De betonerővel köti őket a múlt, az elhallgatott, a meg nem élt, a szürke hétköznapok rideg egyhangúsága.

Az utazás, ami nem véletlenül egy vasárnap történése, tulajdonképpen áldozathozatal, szertartás a megbékélés, a megbocsátás beteljesüléséért. Notte egy road-movie-szerű körutat térképez fel, valószerűtlen megoldásokkal, ha csak az »elkötött« hatvanöt férőhelyes buszra gondolok, amivel a fékpedált el sem érő hölgyek végigfurikáznak Franciaországon, déltől északig, a rég elhunyt apa sírját keresve.

Ehhez képest én egy teátrális, szürreálisabb körmenetet vázoltam fel, ami egy belső utazás, visszafelé, térben és időben, az egyre homályosabb apakép, a töredékes családi emlékek, a vágyak és veszteségek útvesztőjében. A szerző fekete humora kiválóan ellenpontozza a kudarc érzetét, így, a torokszorongató téma ellenére, felszabadító lehet a nevetés. Mi ezt próbáljuk játékunkkal megerősíteni, és nem a traumára, hanem az elfogadásra helyezni a hangsúlyt.” 

A darab harmadik szereplője Dargó Gergely, aki zongorajátékával kíséri a testvérek történetét. Szabó K. István szerint ebben a dramaturgiában a zenének, a daloknak feszültségoldó szerepük van, a szétszóródott emlékezet kottáiként segítenek a rekonstrukcióban, de érzékeny hidak is látszólag összeegyeztethetetlen álláspontok között. 

A Gyászúton egy kaland, egy utazás

Majzik Edit szerint a Gyászúton valóban vidám sirató, „valóban egy kaland, egy utazás. Az ember a legnagyobb tragédiák közben tud esetlenségeket elkövetni. A legtragikusabb helyzetek ellenpontja végtelenül komikus tud lenni. Egymás közti viszonyaink bonyolultsága és azok megoldása − vagy megoldási kísérlete − igazán kimeríthetetlen tragikus és komikus helyzetekből. Az egésznek az a lényege, hogy ők ketten együtt valaminek a végére szeretnének járni, valamit meg szeretnének érteni, ami által eljutnak a megbocsátáshoz és elfogadáshoz. Most azt látom, hogy efelé megy az előadás.”

Oláh Zsuzsa a testvérek különbözőségét emeli ki: „az egyiket ez a helyzet felszabadítja, a másik tele van szorongással, és nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. És persze felszakadnak a két testvér között azok az elfojtott indulatok, amik ilyenkor jönnek ki. Egy kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mintha felültetnénk őket egy hullámvasútra. Hol fent, hol lent. Talán szerencsés is, hogy annyira nincs lefektetve a történet. Alappillérek vannak lerakva, de megvan az a nagy szabadságunk, úgy a rendezőnek, mint nekünk, hogy kitöltsük, életszerűvé tegyük, humorral, érzékeny szituációkkal megtöltsük ezeket a jeleneteket.”

A fotókat Máthé András készítette. 

Bemutató: 2022. október 3. 

Szereposztás

Annette Majzik Edit Jászai-díjas, Bernadette Oláh Zsuzsa Jászai-díjas, Zongorán kísér(t) az Apa szelleme Dargó Gergely

Díszlet-és jelmeztervező Ianis Vasilatos és Florina Vasilatos
Zeneszerző Cári Tibor