Az Eck Imre által életre hívott, legendás Pécsi Balett alapító tagja, több évtizede van a szakmában, ez idő alatt pedig nem csak táncosként mutatta meg tehetségét: írt könyvet, részt vett kuratóriumi munkában, segített kialakítani az alap-, és a középfokú táncművészeti oktatás alaptervét, rendezett, koreografált, színészkedett, pedagógusként dolgozott, jelmezeket tervezett és két évig manökeniskolát is vezetett. Uhrik Teodóra Kossuth-díjas, Liszt-díjas, Érdemes Művész 80 éves! Összeállításunkkkal ez alkalomból köszöntjük.

Édesanyja álmát teljesítette be, amikor 3 évesen Jármai Edit néninél kezdett el balettozni, bár nagyon nem szerette. 7 évesen került az Állami Balettintézetbe, majd a Balettintézetbe (későbbi Magyar Táncművészeti Egyetemre), ahol 9 évig tanulta a szakmát. Azt mondja, hendikeppel indult, túl magas volt, nem volt könnyű felemelni őt, kimaradt a csoportos feladatokból. A művészeti pályája 17 évesen kezdett bontakozni, amikor lekerült Pécsre, az akkor induló Pécsi Balettbe.

Uhrik Teodóra 1960 óta áll a táncművészet és Pécs városa szolgálatában, 27 évet töltött aktív, folyamatos táncművészeti munkával – hűséggel a Pécsi Balett kereteiben -, 35 évet pedagógusként a Pécsi Művészeti Gimnáziumban. Neve összeforrt a Pécsi Balettel. A táncművészi és táncpedagógusi karriert követően, pályájának méltó beteljesüléseként, immáron a Pécsi Balett ügyvezetője. Táncművészként, majd táncpedagógusként – a Pécsi Művészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese volt 22 éven át – egyaránt legendás karriert tudhat magáénak.

Az alapfokú és a középfokú táncművészeti oktatás központi programjának létrehozója, a szakmai vizsgakövetelmények összeállításának aktív részese. Egykori növendékei megtalálhatóak az ország legjelentősebb balett és táncegyütteseiben, és külföldön is. 

Teodóra színházi munkákban, operettekben, musicalekban is lehetőséget kapott a szereplésre, hamar kiderült, hogy alkalmas a prózai műfajra is. Játszott Spiró György Csirkefej című darabjában, Göncz Árpád Magyar Médeia című monodrámájában, de volt Antigoné és Pünkösdi Kató is. 

Pygmalion: Pygmalion-történet az enyém, mert Eck Imre megalkotott engem, és megtanított számtalan olyan dologra, amit aztán később tovább tudtam adni. Ismertem egyfajta tánctechnikát, de az előadóművészetről fogalmam sem volt. Eck erősen színházcentrikus volt, minden darabja szólt valamiről, és fantasztikus instrukciói voltak. Volt egy olyan eset, amikor nagyon kis szerepet kaptam. El voltam keseredve, és akkor így szólt: vigyázz, mert te gyémántgomb vagy egy lódenkabáton. Vallotta, hogy  nincs kis szerep, csak rossz táncos, aki nem él a lehetőséggel. Ha hátul álltál, azt mondta, állj úgy, hogy téged nézzenek, ne a szólistát! Ezt a hozzáállást a 20 évig tartó tanításom során a tehetséggondozásban kiválóan fel tudtam használni.

Megérezni: A Pókháló című darabban acélhálón lógtak a táncosok, én voltam a földi nő, bementem, és egyszer csak megéreztem, hogy mindenki engem figyel. Egyszer a Kánkánban egy táncmestert játszottam, és valahogy nem találtam rá a szerepre, az akkori igazgató azt mondta, maga egy gonosz orosz balettmesternő. Itt beletalált a dologba, ez volt életem legzajosabb sikere.

Eck: Eck Imrénél (a Pécsi Balett alapító koreográfusa) egészen mást kellett táncolni, mint amit az intézetben tanultunk. Számunkra addig ismeretlen csodákat. A technika maradt, de emberről szóló darabok születtek. Az Operában akkoriban mesedarabok mentek, és mi voltunk az elsők, akik emberi kapcsolatok, társadalmi problémák bemutatásával foglalkoztunk. 

Művészet: Számomra a művészet terápia, katarzis, ezen keresztül számos, a való életben meg nem élt helyzetet élhetek meg, sok ember bőrébe bújhatok.

Szűz: Szűz jegyű vagyok, maximalista, tehát soha nem voltam magammal elégedett. Aztán jött egy olyan szabály, hogy 70 felett nem lehet közalkalmazott pedagógusként működni, ezért el kellet válnom az iskolától. Rettenetes fájdalom volt. Maradtam óraadó, de milyen érdekes a lélek, hogy folyton beteg voltam, ami korábban sosem volt rám jellemző. 

Túl: Mindent kicsit túlzásba viszek, túlkompenzálom a dolgokat. Rájöttem, hogy ahol sas voltál, ott ne legyél veréb. Ahol vezettél egy tagozatot, oda ne menj be a saját régi irodádba a szőnyeg szélén ácsorogni és várni az utasításokat. Végül hagytam az egészet, és ma már nagyon ritkán járok be az iskolába. Imádtam, de el kellett fogadnom, hogy bizonyos utak megszűnnek.

Balett: A balett egy olyan különleges művészet, amit teljes egészében nem lehet máshoz hasonlítani. Az csak a jéghegy csúcsa, amit a közönség lát. Nem tudok sportot, ami olyan fizikumot igényel, mint a balett. Ami a tánc mögött van, az hihetetlen koordinációt kíván. Nézzük meg, hogy egy gyorsfutó hányfajta mozdulattal dolgozik, és mennyivel egy balett táncos! Itt minden testrész komoly koordinációs feladat elé van állítva, mindennek meg van szabva az útja és az ideje, a tekintettől a végtagokig.

Modern: A klasszikus balett fizikálisan talán kevésbé testbarát, de könnyebben megjegyezhető, ugyanis fix, leírt pózok vannak. Megfogalmazott helyzetek, szünetek. Modernben nincs neve a lépésnek, utánozni tudod a koreográfust. A modernben a fejedet kell használni, hogy megjegyezd a lépéseket, a szituációkat.

Gyerekek: Iván születésekor nem volt gyes, hat hét szabadság állt rendelkezésre mindössze, utána vissza kellett állnom. Kénytelen voltam magammal vinni az újszülött fiamat az öltözőbe. Ráadásul tudtam, hogy aki éveket kihagy, annak a teste soha többet nem működik ugyanúgy, mint azelőtt. A szalagok, az inak a terhesség alatt megváltoznak, és minél később térsz vissza a mozgás világába, annál könnyebben jönnek a sérülések. (…) Iván talán azért is ment erre a pályára, mert a színházban tologattam kisbabaként. A lányom többet igényelt volna belőlem és Paliból (Lovas Pál balettművész, táncpedagógus, Uhrik Teodóra férje). Ivánnak voltak még nagyszülei, ők néha előkerültek, de Annának nehezebb volt, hogy a szülők mind a ketten folyamatosan rohangálnak mindenhova. Egyfolytában dolgoztunk.

Anya: Az együttesben én voltam az első anya. Sokan féltek attól, hogy mi lesz, ha táncosként gyereket vállalnak, mert ilyenkor egy jól beillesztett szereplő megy el szülni. Így nem könnyű megoldani az előadásokat. Tudtam én is, hogy ha nem szeretném elveszíteni azt, amibe annyi időt és energiát fektettem, akkor rövid időn belül vissza kell állnom. A mai táncosoknak ezért roppant sokat segítünk, időt hagyunk a visszaállásra, hiszen sokkal sérülékenyebb a test szülés után. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy egy táncos jó esetben huszonöt évet van színpadon.

Tanítás: Az én módszerem a húzd meg, ereszd meg, így dolgoztam, szerettem a hallgatót, aztán a fejére koppintottam, elmondtam, hogyan hozza elő saját magából a legjobbat. Az instruálás, az hogy hogyan lehet rávezetni valakit egy-egy mondattal a jó útra, különleges tudás. Büszke vagyok rá, hogy olyan tehetségek kerültek ki a kezeim közül, mint Velekei László, a Győri Balett igazgatója, Kozma Attila, a Miskolci Balett igazgatója, Vasas Erika, jelenleg szabadúszó, a Frenák Pál társulat szólótáncosa vagy Czár Gergő, a Szegedi Balett szólótáncosa és próbavezetője. Velük élő a kapcsolat, találkozunk, persze nem most, a pandémiában, de eseményeken rendszeresen összefutunk és nagyon örülünk egymásnak.

Szókimondó: Szókimondó vagyok, kemény a stílusom, de gyakran dicsérek, és ezt szeretik bennem. Jó lenne, ha kevesebbet problémáznék. Túl komolyan veszek mindent, ami ugyan nem látszik rajtam, de nagyon érzékenyen reagálok mindenre. Felnagyítom a feladattal járó nehézségeket, miközben könnyen meg tudok oldani mindent. Szeretek keresztrejtvényt fejteni, imádok olvasni, járok könyvtárba, figyelem az újdonságokat.  De utazni nem szeretek, mert rengeteget voltam életem során távol. Számomra az utazás összekapcsolódik a szakmával, és nem tudok kikapcsolódni. Pogányban van egy gyönyörű kis házunk, ott pihenek Palival, ha tehetem. Nem túl gyakran, mert a Pécsi Balett ügyvezető igazgatói szerepe sok szép és nehéz feladat elé állít.

Vaskoronás: Jött ez a vaskoronás feladat: a Pécsi Balett ügyvezető igazgatója vagyok jelenleg. Ehhez szigorú elvárásokat kell támasztanom, de emberinek is kell lennem, szinte anyja vagyok a táncosoknak, mert kell egyfajta megértés. Csodálatos dolog, hogy az ország első modern együttese 57 év után önállósodik, de mindig nehezebb egy meglévő szervezetet átalakítani, mint újat teremteni. Ilyenekkel küzdök most nap mint nap.

Életerő: A szellemi és fizikai aktivitás, a szépség és a stílus, az életerő nem korfüggő.

Idő: Az öregedés nehéz vállalás, de kikerülhetetlen, nem lehet nem tudomásul venni, együtt kell vele élni méltósággal. A fiatalokkal való kapcsolat kortalanná teszi az embert. Engem a növendékeimmel való közös munka, a fiatal társaság, tesz kortalanná. És a feladatok nagyon fontosak. Ha nincs feladatod, szétesel.

101: Sokakban felmerül, hogy azért nem néznek balettet, mert nem értik. Ezért nekünk, alkotóknak figyelnünk kell arra, hogy ezt az absztrahált műfajt át tudjuk adni a közönségnek, ami pedig csakis a személyiség közvetítésével lehetséges – ha ez nincs meg, akkor érdektelenné válunk. Ma már nem elég jót nyújtani, hiszen rengeteg az információ, és mi vagyunk a százegyedik aznap este, amikor az emberek balettet néznek. Ezért egyre nagyobb feladat, hogy megtartsuk a közönséget – ezen dolgozunk most.

Forrás: MTI, Egy.hu, https://kultura.hu/, Kortársonline