Beskatulyázhatatlan színésznő, aki mostanában eljátszotta Semmelweis főbérlőjét, láthatjuk A mi kis falunk kocsmárosnéjaként, vagy épp a Rózsavölgyi Szalon Szívhangjának magányos feleségeként. Két macskával, egy sünnel és egy tacskóval él Budapest belvárosában, a lányai nevét tetoválásként a karján viseli – a Nők Lapja kérdezte Györgyi Annát.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

A kérdésre, mi alapján mond igent vagy nemet egy felkérésre, a színésznő kifejtette:

„Tíz éve vagyok szabadúszó, és megtaláltam ebben a helyem. Nem mondom, hogy nekem minden úgy jó, ahogy van, de megértem a Candide Pangloss mesterét, amikor úgy véli, „ez a világ a lehetséges világok legjobbika”” – mesélte a Nők Lapjának Györgyi Anna. Arról szólva, ezen dolgoznia kellett-e vagy zsigerileg pozitív, elárulta: „Alapjáraton optimista vagyok, és imádok élni, de persze mindenen kell dolgozni. Ötvenhét éves koromra rájöttem, hogy abban a kis időben, amit a földön töltünk, teljesen felesleges azon rágódni, mi nem tetszik. Itt vagyok még nagyjából húsz évet, én addig jól akarom érezni magam”.

Egyik leánya, Kiss Anna Gizella már színésznőkét dolgozik, ennek kapcsán kifejtette, a Kaposvári Egyetemen tanul és a család meglepődött a pályaválasztásán, hiszen Gizella gyönyörűen fest és öltözködik, ráadásul a szülők sosem vitték színházba. „Szerintem irtó izgalmas nő: sokszínű, van humora, ami rendkívül fontos egy színésznőnél, és kitartó, ez pedig a pályához elengedhetetlen” – nyilatkozta Györgyi Anna.

Arról is faggatták, miért mondta rá a lánya, hogy olyan, mint egy gyík a napon:
„Jaj, ez nagyon jó meglátása volt! A gyík napozik, élvezi az életet, némileg hedonista, ahogyan én is, és azt is szeretem, ha simogat a nap. Gyorsan el tud tűnni, ez rám is jellemző: sosem vagyok igazán szem előtt, de aki ismer, az tudja rólam, hogy jó színésznő vagyok. Ha a gyík farkára lépnek, vagy elkapják, letörik a farka, majd visszanő, ezáltal megmenekül. Igazi túlélő – én is ilyen kitartó vagyok, hosszú távon terhelhető, szívós, mint apukám volt.”

Azt is elmondta, könnyen jelenti-e ki, hogy jó színésznő:
„Én ezt tudom, érzem. És azt is, hogy a tehetség nem állandó állapot, nagyon kell rá vigyázni, mert veszíthetünk belőle, ha hosszan nem megfelelő színvonalú munkát végzünk. A „jó lesz ez így”-megoldások lenyesegetnek belőle, tartalékolni viszont fontos a nagy feladatokra. A színészetben az a nehéz, hogy ki kell tárnod magad, hogy megmutasd a sebezhetőségedet, ezáltal kiszolgáltatottá válsz. Közben védőbástyára is szükséged lesz, amivel véded magad, hogy ne égj ki. Szirtes Tamás volt az osztályfőnököm, és ő az első órán azt mondta: egy színész kívülről olyan, mint egy páncélos bogár, belülről, mint egy pillangó. Ez számomra alapmondat azóta.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.