Györgyi Anna: „Sok rossz fordulat elvezetett az egyik legjobb dologhoz az életemben”
2024. október 4., péntek 16:17
A mozik már játsszák a Juno 11 forgalmazásában a Lepattanó című magyar játékfilmet, amelyben Györgyi Anna egy büfésnőt alakít, a főhősnő édesanyját. Dunaújvárosban szeptember 30-án kezdődnek Florian Zeller A fiú című regényéből született darab próbái, amelyben a színésznőt Anne, az elhagyott feleség szerepében láthatjuk. Györgyi Annával szerepekről, a lelki betegségeket feldolgozó színházról, is beszélgetett a Magyar Hírlap.
„Mindkettő. Nagyon szeretem az érzelmes filmeket, nem a nyálas, csöpögős, szentimentálisat, hanem a szerelmes filmeket, és gondolom, a nézőket is ezek érdeklik, hiszen a szerelem az egyik legfontosabb dolog az életben, ha nem a legfontosabb.
Olyan csodálatosan játszotta a szerelmespárt Waskovics Andi és Derzsi Dezső. Andrea az egyik olyan fiatal színésznő, akit a legtehetségesebbnek tartok. Nagyon örülök, hogy ebben a filmben főszerepet kapott, és így meg tudja mutatni magát ebben a nagyon érzékeny és nehéz szerepben” – mondta a Lepattanó kapcsán Györgyi Anna.
Azt is hozzátette: „Ami többször elhangzik ebben a filmben, hogy csodák léteznek, csak nem velünk történnek meg. Nekem nagyon tetszett, hogy a filmben a szereplők hogyan kerekednek felül a nyomorúságon, kiszolgáltatottságon. Most láttam először, és merésznek tartottam, hogy fel merte vállalni ezt a nehéz szituációt, amikor ugyanazt a fiatal nőt szereti az apa (Scherer Péter) és a fia (Derzsi Dezső).”
Arról szólva, történt-e már valami meseszerű az életében, Györgyi Anna kifejtette:
„Hoztam egy „rossz” döntést: egy olyan színházat választottam négy kiemelt színházi szerződés helyett, amelyre mindenki azt mondta, hogy ez egy hülyeség.
De én azt választottam, utána két évig nem dolgoztam, és a végén eljutottam a férjemhez. Szerintem ez abszolút meseszerű. Sok rossz fordulat elvezetett az egyik legjobb dologhoz az életemben.
Lehet, hogy ha én akkor a Radnótiba vagy a Székely-féle Újszínházba szerződöm vagy a Nemzetibe, akkor nem ismerem meg a férjemet, akivel 26 éve vagyunk együtt, és most nem lenne a két gyönyörű gyerekem. Nagyon hiszek a sorsszerűségben, amely ebben a filmben is benne van.”
A színésznő arról is beszélt, hogy mennyire törekszik tudatosan arra, hogy a megformált figurái minél összetettebbek legyenek:
„Ez az élvezet ebben a foglalkozásban. Hogy az ember annyi minden lehet. Még olyan is, amilyen valójában nem. Ezért lettem színész. Nagyon félénk kislány voltam, visszahúzódó. Mai napig sem vagyok az a típus, aki az utolsó pillanatban ér be a színházba, hogy mindenki lássa, ahogy bevonul egy nagy kalapban. Mert én elbújni, figyelni, szemlélődni szeretek.”