Hámori Ildikó színművésznő születésekor olyan konstellációk jöttek létre az égbolton, amelyek alapján elmondható, hogy rendkívül érzékeny ember, aki könnyen meghatódik, jótékonykodik, az elesettek pártfogója – írja a Nők Lapja Ezotéria.
A teljes interjú itt olvasható: Nők Lapja Ezotéria 2021.09.17 – 14,15,16,17. oldal
“Mindegyik megállapítás érvényes rám, mert valóban érzékeny, lelkileg sérülékeny ember vagyok. Bármennyire sikeres a pályám, és szeretek színésznő lenni, mégis a családtagjaim a legfontosabbak. Imádok az unokáimmal foglalkozni.(…) Jelenleg a három generáció együttélése azért működik jól, mert mindenkinek megvan a saját lakrésze. Az én gyerekkoromban nem volt sem külön fürdőszoba, sem konyha. Most akkor vagyunk együtt, amikor akarunk. Nem élünk egymás nyakán, mindenkinek van saját kuckója, ahol egyedül tud lenni.”
“Erős volt a kötelék közöttünk, édesapámmal és édesanyámmal is. Több évtizede nincsenek már velem, de nem múlik el nap, amikor ne jutnának eszembe. Édesapám aggódott értem a színi pálya miatt, amely az 1960-as években ,,bű- nös” dolognak számított. Gyakran előfordult, hogy reggel 8 órától éjfélig bent voltunk a főiskolán. Édesapámnak nem fért a fejébe, hogy mi tart ennyi ideig. Alig tudtam lebeszélni arról, hogy bejöjjön a főiskolára megkérdezni, mi folyik itt tizenhat órán keresztül. És akkor én már 21 éves voltam. Próbáltam elmagyarázni, végül elfogadta a helyzetet. Aztán amikor először meglátott a főiskolai vizsgaelőadáson, nagyon boldog volt, és már nem féltett. (…) Zorka színésznő szeretne lenni; a beszédhangja különleges, kissé karcos, 14 éves korára felnőtt, okos lány, mint az édesanyja volt. Remek mozgása, ritmusérzéke van, könnyen, gyorsan tanul, lehet, hogy ő majd továbbviszi a családi hagyományt” – mesélte Hámori Ildikó.
A kérdésre, leányát, Szinetár Dórát nem féltette-e ugyanúgy, ahogyan őt az apukája próbálta óvni a pályától, elárulta:”Egyetlen pillanatig sem akartam őt erről lebeszélni, hiszen már 10 éves korában stúdiószinten énekelt, és tökéletes volt a zenei hallása. Az óvodai ünnepségeken lehetett látni, hogy őstehetség, és a Jóisten is erre a pályára teremtette. Ahogyan az én édesapám, úgy Dóri apukája is szerette volna, ha lenne egy tisztességes, polgári foglalkozása. Kislányként már nagyon sikeres lemezei voltak. Gyerekkorától fogva dolgozott, amit észre sem vett, hiszen neki ez játék volt, szerette, élvezte. Az újságírókat nem igazán kedvelte – tisztelet a kivételnek -, akiket, ha buta kérdést tettek fel, gyerekként is kijavított. Kicsi korától úgy válaszolgatott felnőtt emberek kérdéseire, ahogy én nem mertem soha megtenni.”
Hámori Ildikó azt is elárulta, soha nem bánta meg, hogy színész lett: “Ez egy roppant szórakoztató foglalkozás, és nagyon szeretem. Ám az első tíz évben többször felmerült bennem a kérdés: biztos, hogy ez az én utam? Mivel nekem is olyan jó volt a kézügyességem, mint a szüleimnek, arra gondoltam, talán mással is foglalkozhatnék. Aztán mindig jöttek az újabb és újabb feladatok, amelyek megerősítettek abban, hogy a saját utamat járom. A kézügyességemet pedig hasznosítottam a saját lakásom berendezésében, szépítésében.”
Arról szólva, hogy 50 éve házasok férjével, Szinetár Miklóssal, elmondta, sokan faggatják őket a boldog és hosszú házasság titkáról: “A szerencse mellett talán jól kiegészítjük egymást. Figyelünk, vigyázunk egymásra, és ami a legfontosabb, szeretünk élni.”
A teljes interjú itt olvasható: Nők Lapja Ezotéria 2021.09.17 – 14,15,16,17. oldal